Most fejeztem be a 4. évadot, a minisode-okat, meg az egyéb videókat és simán megy a top10 sorozatok közé. Talán még a top5-be is. A WTC után játszódó sorozat egy ír tűzoltó családjáról és a New York-i 62-es tűzoltóautó csapatáról szól, és áprilisban indul az 5. évad állítólag az eddigi legjobb részekkel és Michael J. Fox-szal. Az FX-eseknek annyira tetszett hogy látatlanba berendelték már a 6. évadot is. Hell yeah. Aki olvas junkie-t az már hallott róla.
Denis Leary egy állat, és egyúttal egy Isten is. Egyedül Andrea Roth karakterét utálom. Janet egy hülye p*csa. Coleen sem az értelem megtestesítője, de ez természetes, hiszen Gavin. Callie Thorne állati jól játszik, akárcsak a Drótban. Elmebeteg, de legalább tud róla és élvezi:) Remélem nem nyírják ki a sorozatból, bár itt bármi megtörténhet. Valaki az 5. évadban rákos lesz. Ez mondjuk kicsit hasonlít a Kés/Alatt jelenlegi irányára, de nem baj, ha lesznek olyan poénok hozzá, mint az I'm thinking of my ass, cancerwise típusúak még az első részből. A Behind the scenes videókat is érdemes csekkolni a rescueme.com-on. John Scurti nagyon nagy figura, meg Denis is érdekes lehet a való életben.
Annyi beszólás van benne, hogy nem tudod melyiken röhögj. Ami most így eszembe jut mert örök életre megjegyeztem az a two guys on a tree, it's a treesome, a pussified, és a muff-diving pill. 4. évad utolsó részében mikor Lou a baseballt az élethez hasonlítja és Garrity elalszik mellette legurultam az ágyamról a röhögéstől, pedig elég széles meg szekrény is van mellette. Vagy még a 2. évadban mikor a csajtűzoltó benne volt és Sean-nal beszéltek az óráról, vagy mikor Tommy szívatta Sean-t mikor a húgával járt, meg az a másik 1000 poén ami, akár akarod akár nem, fetrengős. Ah, good times.
Minisode-okat érdemes bepróbálni mert nincs nagyon közük a történethez és csak pár percesek. Az 5. betűzős, meg a 8. a legjobbak. Junkie-n fellelhetők. Itt pedig a főcím, ami elég goddamn jól sikerült New York-kal meg ezzel a Von Bondies dallal.
Folyton csak nosztalgiázok a tavalyi év albumaival és ez idegesít úgyhogy itt az ideje beújítani az Animal Collective idei albumának első single-ével, a My Girls-zel, de miután a nosztalgiázást nem tudom abbahagyni így ezt egy 2007-es videóval teszem meg, amely a 18. szülinapomon készült. El se tudtam volna képzelni jobb ajándékot mint egy Animal Collective koncertet, de akkor még nem rajongtam értük annyira. Lényegtelen. Amit érezned kell az ez:
Az ok arra, hogy a barsukrecords videóit vizslattam pedig az volt, hogy láttam az új Ra Ra Riot videót és megint kedvet kaptam a Rhumb Line hallgatásához, ami a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt ettől a Vampire Weekend-szerű Syracuseból származó együttestől, akik lassan két éve hogy feltűntek a zenei palettán. Csak azért emlékszem mert nekik halt meg a dobosuk furcsa körülmények között anno és ez úgy megmaradt bennem. Ha más nem akkor a Ghost Under Rocks ismerős lehet tőlük rádióból, innen-onnan:
A refrénje eléggé odavág, de van 1-2 dal ami túlszárnyalja, ilyen például a Too Too Too Fast:
A vonóslányok imádnivalók, a lead singer arcnak pedig eszméletlen jó a hangja.
És akkor a végére az új klip a Can You Tell-hez:
De jó is volt 2008 nyara... egyik legszebb zenei korszak amit eddig átélhettem.
Ahogy a barsukrecords youtube-os videói között keresgéltem szembe jött velem a címben említett szép dalocska videója, amit valahogy sikerült elkerülnöm az elmúlt fél évben pedig az albumot nyáron eléggé széthallgattam. Hajnali lazulásnak teljesen jó.
A Bloc Party még novemberben a Live & Intimate keretei között előadta az Intimacy legjobb dalát és sztem azt mondhatjuk hogy elég jól sikerült. Az a xilofon azzal a gitárral az elején mindent megér. Ohh kérlek gyertek szigetre...
Az elmúlt 1-2-3-4 napban-hétben jó sok filmet néztem és soknak volt jó zenéje (Nick and Norah's Inf. Playl. - Ratatat!!!) de most nem a zenét helyezném előtérbe, hanem a filmeket. Ma láttam a Ten Inch Herot. Ez annak köszönhető hogy úgy egy hete láttam a Keith-t ami az elején nem tetszett, de a végére majdnem sírós lett, aztán úgy döntöttem hogy Elisabeth Harnois nagyon jó volt benne és meg kell néznem a filmográfiáját, aztán ma elértem a Ten Inch Herohoz is. Meglepetésként rajta kívül egy másik nagy kedvencem Clea Duvall is rögtön feltűnt, de persze az összes szereplő arca ismerős volt sorozatokból meg innen-onnan. Egy megnézés után gyorsan megy is a kedvenc filmek közé, mert nagyon egyszerű volt mégis újranézném még vagy 10x. A zenével kell kezdenem ami már a főcímnél megfogott a Feedernek köszönhetően. És most tök jó lenne ha megtalálnám youtube-on mert csodás képekkel indul, mint ahogy az egész film tele volt cool felvételekkel és 90-es évek feelinggel (eleinte amolyan John from Cincinnati szerűen). Nem találom. Mindegy, marad a klip:
A zene itt nem állt meg, ugyanis Joshua Rodin és Bethany Joy Galeotti is zümmögött közben a füleimben. Joshua Only You-ja kifejezetten tetszett, ezért azt is embedelem egy kis montázzsal. (A közepén hosszan hallható dal az amit meg akarsz hallgatni)
Összefoglalva mind az operatőri munka, mind a színészi játék hibátlan volt, valójában negatívumot nem is tudok mondani. Megemlítendő még a film legnagyobb ötlete, ez pedig a Jensen Ackles által viselt pólók. Amolyan Typetees szerű feliratok, semmi több. Kedvenc: "It's tourist season, shoot them at will." Utolsó gondolatnak pedig az állásinterjús fetrengős sor.