Kissé mozgalmas volt az elmúlt 2-3 nap, úgyhogy jól esett a pénteki pihenés egy Nadal-Djokovic meccs és két fél literes jogobella joghurt társaságában. Lássuk mi is történt a nagyvilágban:
Tegan végre írt egy bejegyzést amiben elmesélte mit csinált július óta. (Szörföztek Saraval... haha.) Fontos hír, hogy elkészült a Call It Off videoklip, valamint készen vannak a Macbeth cipők is, amikre már nagyon kíváncsi vagyok.
Ezen kívül jött ki új Travis klip, meghallgatható egy új Franz Ferdinand dal, vmint debütált az új Oasis single is.
A sziget 1. napja nagyon fárasztó volt. Először az Anti-Flag pörgette szét az agyunk. Hozták az igazi punkrockos papírformát. Nem hittem volna hogy tényleg elkezd a tömeg körbe-körbe rohangálni az énekes utasítására, pedig de, és egész jó volt. 'If someone falls down, we pick them up!' Meg volt tömegbeugrás is meg minden. 14 éves punkrock imádó énem valahol mélyen nagyon örült ezért egy 8/10-et kapnak.
Ezután következett az MGMT. A sziget legjobb koncertjére számítottam tőlük, de ez nem jött össze. A közönség elég ramaty volt, és ez elvette a kedvem az ugrálástól, de ez még nem lett volna gond, ha az együttes nem mutat akkora passzivitást és nemtörődömséget a hallgatóság felé. Sztem nem kevés kábszer volt bennük. Soha nem szoktak nagy showt csinálni, legalábbis a youtubeon látottakból ítélve, de ez azért mégis kevés volt. Egy frontembernek az a dolga, hogy életben tartsa a közönséget, főleg ha az életképtelen. De hogy ne írjam le őket teljesen, azt mondom ezt tudjuk be annak, hogy még újak a szakmában és csak 1 albumuk van. Szívesen megnézném őket mondjuk 3 év múlva, de ha jövőre újra jönnek akkor nem hiszem hogy ott leszek az első sorokban. BTW a koncert zenei részével nem volt gond. A három kedvencem, a Youth, a Handshake és a Kids is nagyon jól hangzott. 6/10
Mollyt kihagytam, mert akkor valahol máshol voltam, teljesen összeroskadva az MGMT miatti csalódottságtól, de utólag azt mondták nagyon jó volt, én meg hiszek nekik.
Az Alanis show elejét láttam, meg pár számot még a végéről, de nem tetszett. Nem számítottam tőle nagy dolgokra, de ez még azt is alulmúlta. Eljárt az idő felette. Meghízott, öreg, és az új album sem az igazi. A 15 évvel ezelőtti Alanist viszont bármikor szívesen megnézném élőben, de ahhoz előbb fel kell találnom az időgépet.
Az est és a sziget eddigi fénypontja számomra a Kooks volt. Várakozáson felüli teljesítményüknek köszönhetően a 9/10 nyugodt szívvel kiosztható. Az egyetlen gond a kis késés volt, ami miatt 10 perccel rövidebb lett, meg az hogy a Love It All (egyik nagykedvenc) elmaradt, de legalább a Sway, a One Last Time, meg az első album nagy slágerei elhangzottak. Ők se csináltak nagy showt, de nem is kellett, mert a közönség boldogan odatette magát önkéntesen is.
Ezzel letudtuk az első nap nagyszínpados eseményeit, azonban hátra volt még a Zagar. Na hát ez egy még lassúbb (értsd: altatóbb) koncert volt mint a tavalyi, de legalább a dívák jók voltak, igaz csak négyen voltak jelen. Mellesleg idén az egész Wan2 sátor úgy sz*r ahogy van. Hangosítás, színpad, légtér, stb. Az is gond volt számomra, hogy Ligetit minden egyes koncerttel egyre jobban utálom. Most nem kezdem el sorolni az okait, de például ha te vagy az énekes tanuld meg a szöveget b*szki. Bár már valamivel jobb volt mint a lemezbemutatón, de annyira inkompetens, hogy 9 hónap alatt nem sikerült tökéletesen a fejébe vésni azt a pár sort. Pozitívum volt még a háttérkivetítő, amin hangulatos klipeket sasolhattunk, de már ezeket is 2x láttam, szóval nagy meglepetést nem tudtak okozni. (Az Escape from the Earth alatti videó azért még mindig ász.) 4,5/10-et tudok rá adni mindössze. És ebből 3 a dívák érdeme.
A napot Dj Baileyvel zártuk. Minden elismerésem az övé, mert szerintem ász volt, de túlságosan fáradt voltam, és nem éreztem a lábam meg semmim sem, ahhoz hogy táncolni tudjak. Vagy ahhoz hogy egyáltalán állni tudjak.
A második napon épphogy kiértem Kaiser Chiefsre, szóval a Millencolin kimaradt, pedig erre is azt mondták hogy jó volt. Ez a Kaiser koncert minden részletében a tavalyi Hivesra emlékeztetett annyi kivétellel, hogy ott nehezebb volt a túlélés. De tényleg Ricky is felmászott az állványra, akárcsak Pelle, és egyik együttes se állt meg a pörgésben egy pillanatra sem. Egymás után jöttek a gyorsabbnál gyorsabb számok. Everything is Average Nowadays, Every Day I Love You Less and Less, The Angry Mob, Ruby, stb. Mondjuk én benne lettem volna egy Learnt My Lesson Wellben, de nem panaszkodhatok, mert a Modern Way és a Heat Dies Down is megvolt ha jól emlékszem, telhetetlenek meg ne legyünk. Nem hittem volna hogy Ricky ekkora showman, úgyhogy pozitív csalódás képpen egy 8/10. De csak azért nem 9, mert a tömeg tele volt félpucér emberekkel, és velük nem túl kellemes dolog érintkezni. Én értem hogy leizzadnak meg meleg van, de azért mégis... inkább a pólómból facsarom a vizet, minthogy a hónaljamba akadjon vki.
Ezután ami engem érdekelt az még a Neo volt, mint kedvenc magyar együttesem. Csak sajnos ez is mindig Wan2 sátoros gig... előszöris fél órát késtek, ami még nem gond. Peti kicsit kiszorult a bal oldalra és olyan volt mintha nem is a bandához tartozna, de még ez se gond. Nade amikor a gitárt és Enikő hangját egyáltalán nem lehet hallani, max annyit ami unplugged elér hozzád, akkor ott már gáz van. Mindenki mutatta hogy föl-föl. Aztán a Spellboundra már úgy tűnt mintha megoldódtak volna a gondok, de két szám múlva megint szar volt minden és ezért lefújták az egészet. Ez még elszomorítóbb volt mint az MGMT. A Neo az egyetlen amiben mindig bízhat az ember hogy jó lesz, erre technikai gondok miatt nem megy. Pedig az intro szám nagyon jó volt, az Absolution alternatív verzió is jó volt, meg a Miracle is jó volt, és a Scorn Me-nál már a közönség is kezdett olyan lenni mint tavaly (tavaly kivétel nélkül mindenki ugrált elöl, 'fudejó' hangulat volt), erre vége. A semminél még egy fél-Neo is jobb lett volna. De nincs mit tenni, próbáljuk megmenteni az estét, irány TescoDisco. Rájöttem hogy mióta elvesztettem érdeklődésem a brit indie iránt, nem igazán jönnek be ezek a zenék, mert ezerszer jobb playlistet lehetne csinálni kevésbé populáris, főként kanadai, de akár amerikai vagy ausztrál előadókkal is.
Összefoglalva egy kicsit minden rosszabb mint tavaly, a megszokott programokat tekintve. Így amiben még bízni tudok az a nagyszínpadon fellépő Róisín Murphy, R.E.M., és Babyshambles. Meg Adam Green, de ha jól emlékszem ő is Wan2-ban fog játszani, az pedig nem sok jóval kecsegtet.
Posts
