A 2007. év volt az az év, mikor a szigetország becsődölt. Lassan másfél éve nem sikerült egy ígéretesnek mondható angol bandát találnom. A 2007 előtti utolsó robbanás elég erős volt, gondoljunk csak az Arctic Monkeysra, a Franz Ferdinandra, vagy a Kaiser Chiefsre, de a nagyok mellett ott voltak a háttérben tökéletesre sikerült albumaikkal olyan bandák mint a Bloc Party, a Ladytron, a Maximo Park, a Kooks, a Long Blondes, vagy a Razorlight. Azóta azonban néhány kivétellel, csak 5/10 alatt értékelhető bemutatkozó albumokkal és nem éneklésre való hangú énekesekkel találkozunk, mint a Wombats, vagy a Foals esetében. A két utolsó jó szóval illethető együttes a Subways és a View voltak.
Az elmúlt másfél évben is találkoztam jó albummal, mint például a Ting Tings vagy a Music első albumai, de ezek már nem tartoznak abba a stílusba ami számomra az indiet jelenti. A 2007 előtt befutott együttesek mégis meg tudnak újulni, és a megszokott stílusban újat alkotni, bár az említettek közül a Bloc Party és a Ladytron is egyre jobban eltávolodik attól amit úgy hívok indie. Ezen fogalom használatát én az Arctic Monkeys és a Franz Ferdinand hangzása által határolt halmazba tartozó együttesekre használom, mert eredetileg csak az tartozott bele, és ezt szoktam meg. Ezután jöttek az olyan együttesek, mint az említett Ting Tings, ami poposabb irányba, valamint a Bloc Party, ami az elektronikusabb irányba vitte el, és ezzel tágította ki az indie műfaját. Így kétféle indiet különböztetek meg. Amit én hívok indienek, és amit valójában jelent. Sírásom és írásom oka, hogy Angliában nem találok friss húst az első formájában.
Ott vannak az olyan énekesnők, mint Adele, Kate Nash, és Lily Allen, akiket nagyon szeretek, de ők már nem férnek bele az általam behatárolt indiebe. Ezért kétségbeesésemben elindultam nyugati irányba és pár ezer kilométer múlva szembejött Kanada. Az ország ahol megtalálja az ember amit keres. Találtam olyat is amit kerestem (Metric, Bella), és olyat is amit nem (Tegan and Sara, Stars, Crystal Castles). (Gondolok itt az indie határterületeire.)
És ez nem csak az én véleményem. Montrealt például a Spin Magazine és a Pitchfork Media is a következő nagy helyszínnek titulálta 2004-ben. Szerintem pedig 2007-től számítva a jelen és a jövő zenei helyszíne lesz. Nemcsak Montreal, hanem egész Kanada. Ezt a döntést pedig a Bella és a Stars 2007-es albumai alapján hoztam.
Egy kis kedvcsináló és bizonyíték arra, hogy miért kell áttenni az indie székhelyét ebbe a gyönyörű országba. Tessék szemezgetni:
Arcade Fire, Land of Talk, Wolf Parade, Born Ruffians, Crystal Castles, Metric, Stars, Broken Social Scene, The New Pornographers, Tegan and Sara, Feist, Bella, Ladyhawk, Tokyo Police Club.
Biztos sok ismerős van közte, de ez csak a krémje. Ajánlok még 1-2 oldalt amit érdemes figyelemmel kísérni, mert az igazi gyöngyszemek mindig az ismeretlen együttesek között vannak.
http://www.torontomusicscene.ca/
http://www.zunior.com/
http://www.arts-crafts.ca/
http://www.mintrecs.com/
(az utolsó két link record label, ezért nem minden együttes kanadai)
Az elmélkedés lényege tehát, hogy míg régen a brit/más nemzetiségű együttesek hallgatottsági aránya nálam 9:1 volt, most ez az arány fordított lett, mert az ausztrál, az amerikai, de főképp a kanadai zenei tér mind fejlődőben van, míg az angolok feledésbe süllyednek. Addig nincs gond amíg a Bloc Party és a Kaiser Chiefs évente dobják ki új albumaikat, de a szint megtartásához kellenének a hallgatható új bandák, amik azonban egyelőre sajnos nem tolakodnak a zenekiadók ajtajai előtt.
Az elmúlt másfél évben is találkoztam jó albummal, mint például a Ting Tings vagy a Music első albumai, de ezek már nem tartoznak abba a stílusba ami számomra az indiet jelenti. A 2007 előtt befutott együttesek mégis meg tudnak újulni, és a megszokott stílusban újat alkotni, bár az említettek közül a Bloc Party és a Ladytron is egyre jobban eltávolodik attól amit úgy hívok indie. Ezen fogalom használatát én az Arctic Monkeys és a Franz Ferdinand hangzása által határolt halmazba tartozó együttesekre használom, mert eredetileg csak az tartozott bele, és ezt szoktam meg. Ezután jöttek az olyan együttesek, mint az említett Ting Tings, ami poposabb irányba, valamint a Bloc Party, ami az elektronikusabb irányba vitte el, és ezzel tágította ki az indie műfaját. Így kétféle indiet különböztetek meg. Amit én hívok indienek, és amit valójában jelent. Sírásom és írásom oka, hogy Angliában nem találok friss húst az első formájában.
Ott vannak az olyan énekesnők, mint Adele, Kate Nash, és Lily Allen, akiket nagyon szeretek, de ők már nem férnek bele az általam behatárolt indiebe. Ezért kétségbeesésemben elindultam nyugati irányba és pár ezer kilométer múlva szembejött Kanada. Az ország ahol megtalálja az ember amit keres. Találtam olyat is amit kerestem (Metric, Bella), és olyat is amit nem (Tegan and Sara, Stars, Crystal Castles). (Gondolok itt az indie határterületeire.)
És ez nem csak az én véleményem. Montrealt például a Spin Magazine és a Pitchfork Media is a következő nagy helyszínnek titulálta 2004-ben. Szerintem pedig 2007-től számítva a jelen és a jövő zenei helyszíne lesz. Nemcsak Montreal, hanem egész Kanada. Ezt a döntést pedig a Bella és a Stars 2007-es albumai alapján hoztam.
Egy kis kedvcsináló és bizonyíték arra, hogy miért kell áttenni az indie székhelyét ebbe a gyönyörű országba. Tessék szemezgetni:
Arcade Fire, Land of Talk, Wolf Parade, Born Ruffians, Crystal Castles, Metric, Stars, Broken Social Scene, The New Pornographers, Tegan and Sara, Feist, Bella, Ladyhawk, Tokyo Police Club.
Biztos sok ismerős van közte, de ez csak a krémje. Ajánlok még 1-2 oldalt amit érdemes figyelemmel kísérni, mert az igazi gyöngyszemek mindig az ismeretlen együttesek között vannak.
http://www.torontomusicscene.ca/
http://www.zunior.com/
http://www.arts-crafts.ca/
http://www.mintrecs.com/
(az utolsó két link record label, ezért nem minden együttes kanadai)
Az elmélkedés lényege tehát, hogy míg régen a brit/más nemzetiségű együttesek hallgatottsági aránya nálam 9:1 volt, most ez az arány fordított lett, mert az ausztrál, az amerikai, de főképp a kanadai zenei tér mind fejlődőben van, míg az angolok feledésbe süllyednek. Addig nincs gond amíg a Bloc Party és a Kaiser Chiefs évente dobják ki új albumaikat, de a szint megtartásához kellenének a hallgatható új bandák, amik azonban egyelőre sajnos nem tolakodnak a zenekiadók ajtajai előtt.
Posts
No comments:
Post a Comment