Mennyit vártunk rá? Vagyis, vártunk rá egyáltalán? Hát öö izé a Don't Believe The Truth után már csak jobb jöhetett. De én őszintén szólva egyáltalán nem vártam. Na jó az túlzás, de úgy értem, inkább berakom a Definitely Maybet ha Oasist akarok hallgatni, minthogy egy új albumtól várjak megváltást, mert úgysem tudnak felnőni önmagukhoz. Noelt meg egyre jobban utálom a zenei világra tett megjegyzései miatt (tuti hogy a világ legegoistább embere, még akkor is ha rájátszik!), és sztem teljesen megérdemelte hogy lelökték Torontoban a színpadról. (Kanada 4ever!) Ettől függetlenül a 90-es éveknek az egyik legnagyobb és halhatatlan együttese, szóval respect, csak nyilatkozniuk nem nagyon kéne.
Megint túl sokat hantázok. Foglalkozzunk az albummal.
Bag It Up. Kérdem én hogy lehet így belekezdeni egy albumba? In medias res? Oké, de ez a dal nem albumnyitó!!! Valahova a közepére elférne, de ez... nulla. És akkor itt rögtön el is értünk a legnagyobb gondjához az albumnak. Nem rendszerezett. Össze van dobálva egy-két szám és kész. Pedig igazán lett volna idejük a 3 év alatt egymás mögé pakolni őket hallgatható sorrendben.
The Turning. Na ezzel már úgy ki lehet állni milliók elé egy Wonderwall után és azt mondani, hogy ezt sikerült összehozni. Mehet a jó Oasis számok kategóriájába, amiben sajnos nem sok 2000 utáni dalt találni. A gitártéma és a dalszöveg is teljesen rendben van.
Waiting for the Rapture. Nem érdemel két mondatnál többet. Fáj a fejem ha meghallom azt a gitárt.
The Shock of the Lightning. Meg kell mondjam én is ezt választottam volna első singlenek mert catchy. És a refrénben jó a hangja Noelnek. Viszont a dal ettől még nem jó, mert a gitár unalmassá válik a végére, de ez adja meg neki a slágeres hangzást, így ez a hiba elnézhető.
I'm Outta Time. Na, ezért érdemes volt meghallgatni az új albumot. Egy gyöngyszem. Gyönyörű. Ez megy a kedvencek közé. A vonósok, a dalszöveg, a lezárás. Tökéletes. Csak hogy hogy kerül a Shock of the Lightning és a High Horse Lady közé azt nem tudom. Egyedül ez rontja el a feelingjét, ezért inkább a repeatet ajánlom ha eljuttok idáig. Ezzel meggyőztek hogy meghallgassam a következő albumukat is, és hogy még van azért bennük egy-két rejtett erőforrás.
If I'm to fall
Would you be there to applaud
Or would you hide behind them all?
'cos if I am to go
In my heart you'd grow
And that's where you belong
High Horse Lady. Ez rendben volna ha nem jutna róla eszembe folyton egy Beatles szám. Most nem jut eszembe melyik és lusta vagyok megnézni. Asszem a Revolveren volt.
Falling Down. Ez még a jó számok közé sorolható, így már 4-nél tartunk. Bár ebben is eléggé uncsivá válik a gitár-dob kettős. Viszont a dalszöveg nagyon tetszik. If you won't save me, please don't waste my time.
To Be Where There's Life. A dal címe már kapásból bejött, aztán érkezett hozzá a cool bluse-os basszus és meg is vettek. Távolkeleties feelinget kelt bennem, főleg a vége. És ezzel eljutottunk egy pluszponthoz az albumon. Sok műfaji elem megtalálható rajta, s bár kicsit kuszán vannak összedobálva, itt nagyon jól kijött.
Ain't Got Nothin'. Skipet neki. Sztem egyszer hallgattam végig. Ez úgy mindent elmond.
The Nature of Reality. Az egyik legerősebb pontja az albumnak. Ez olyan igazi rock. Kis Sex Pistols bekeverés is érződik a gitár alatt. The nature of reality is only in your mind. Ezek után hogy lehetne rossz? Ha a vége kicsit el lenne nyújtva akkor sztem ez jó lett volna albumzárásnak.
Soldier On. Jó dal. Lenne... ha nem az album vége lenne. Ide valahogy nem illik, pedig a visszhangokkal és hangjátékkal nagyon élvezetes, de a végén már sok az a soldier on. Arról nem is beszélve hogy rosszabbkor ki sem adhatták volna, mert mindig a Coldplay Lovers in Japan-je jut eszembe, hiszen ott van rögtön az elején hogy soldiers you've got to soldier on, de elképzelhető hogy ez csak engem kerget az őrületbe.
Összefoglalva ha az albumot nézzük akkor egy rémesen összedobált dalkupacot kapunk, ezért csak 5/10-et érdemel, viszont ha a dalok minőségét vesszük figyelembe akkor annyira nem mondtak csődöt és egy 8/10-et ki lehet nekik osztani. Lesz jobb. Reméljük.
Megint túl sokat hantázok. Foglalkozzunk az albummal.
Bag It Up. Kérdem én hogy lehet így belekezdeni egy albumba? In medias res? Oké, de ez a dal nem albumnyitó!!! Valahova a közepére elférne, de ez... nulla. És akkor itt rögtön el is értünk a legnagyobb gondjához az albumnak. Nem rendszerezett. Össze van dobálva egy-két szám és kész. Pedig igazán lett volna idejük a 3 év alatt egymás mögé pakolni őket hallgatható sorrendben.
The Turning. Na ezzel már úgy ki lehet állni milliók elé egy Wonderwall után és azt mondani, hogy ezt sikerült összehozni. Mehet a jó Oasis számok kategóriájába, amiben sajnos nem sok 2000 utáni dalt találni. A gitártéma és a dalszöveg is teljesen rendben van.
Waiting for the Rapture. Nem érdemel két mondatnál többet. Fáj a fejem ha meghallom azt a gitárt.
The Shock of the Lightning. Meg kell mondjam én is ezt választottam volna első singlenek mert catchy. És a refrénben jó a hangja Noelnek. Viszont a dal ettől még nem jó, mert a gitár unalmassá válik a végére, de ez adja meg neki a slágeres hangzást, így ez a hiba elnézhető.
I'm Outta Time. Na, ezért érdemes volt meghallgatni az új albumot. Egy gyöngyszem. Gyönyörű. Ez megy a kedvencek közé. A vonósok, a dalszöveg, a lezárás. Tökéletes. Csak hogy hogy kerül a Shock of the Lightning és a High Horse Lady közé azt nem tudom. Egyedül ez rontja el a feelingjét, ezért inkább a repeatet ajánlom ha eljuttok idáig. Ezzel meggyőztek hogy meghallgassam a következő albumukat is, és hogy még van azért bennük egy-két rejtett erőforrás.
If I'm to fall
Would you be there to applaud
Or would you hide behind them all?
'cos if I am to go
In my heart you'd grow
And that's where you belong
High Horse Lady. Ez rendben volna ha nem jutna róla eszembe folyton egy Beatles szám. Most nem jut eszembe melyik és lusta vagyok megnézni. Asszem a Revolveren volt.
Falling Down. Ez még a jó számok közé sorolható, így már 4-nél tartunk. Bár ebben is eléggé uncsivá válik a gitár-dob kettős. Viszont a dalszöveg nagyon tetszik. If you won't save me, please don't waste my time.
To Be Where There's Life. A dal címe már kapásból bejött, aztán érkezett hozzá a cool bluse-os basszus és meg is vettek. Távolkeleties feelinget kelt bennem, főleg a vége. És ezzel eljutottunk egy pluszponthoz az albumon. Sok műfaji elem megtalálható rajta, s bár kicsit kuszán vannak összedobálva, itt nagyon jól kijött.
Ain't Got Nothin'. Skipet neki. Sztem egyszer hallgattam végig. Ez úgy mindent elmond.
The Nature of Reality. Az egyik legerősebb pontja az albumnak. Ez olyan igazi rock. Kis Sex Pistols bekeverés is érződik a gitár alatt. The nature of reality is only in your mind. Ezek után hogy lehetne rossz? Ha a vége kicsit el lenne nyújtva akkor sztem ez jó lett volna albumzárásnak.
Soldier On. Jó dal. Lenne... ha nem az album vége lenne. Ide valahogy nem illik, pedig a visszhangokkal és hangjátékkal nagyon élvezetes, de a végén már sok az a soldier on. Arról nem is beszélve hogy rosszabbkor ki sem adhatták volna, mert mindig a Coldplay Lovers in Japan-je jut eszembe, hiszen ott van rögtön az elején hogy soldiers you've got to soldier on, de elképzelhető hogy ez csak engem kerget az őrületbe.
Összefoglalva ha az albumot nézzük akkor egy rémesen összedobált dalkupacot kapunk, ezért csak 5/10-et érdemel, viszont ha a dalok minőségét vesszük figyelembe akkor annyira nem mondtak csődöt és egy 8/10-et ki lehet nekik osztani. Lesz jobb. Reméljük.
Posts
No comments:
Post a Comment