Tuesday, 30 September 2008

News (September 30 - T&S universe)

Oké, most regeltem twitterre, de csak mert Kaki is (: (Egyébként nagy baromságnak tartom.)
Szóval lényeg hogy a mai Houseban bizony benne lesz a First Brain! juhú. Úgy látszik holnap egy óráról ellógok hogy megnézhessem minél hamarabb. hehe.

De ami még ennél is fontosabb (év híre kat.) az az hogy az An Horse Kateje és Damonja szerződést kötött az újonnan alapított new yorki Mom & Pop Music Companyvel a mi Sarank révén, és már fel is vették a debutalbumukat, valamint egy videót is készítettek! Az album 2009 januárjában jelenik meg, de már hamarabb letölthető lesz az iTunesStoreból. Nem akármilyen kiadó ez, mert az első általuk kiadott lemez első lett az itunes albumlistáján. Végre lesz normálisan rögzített Postcards és Company. Kár hogy nem 2008ban jön ki mert akkor még ráférne az év top10-es listájára :)

"I think our bff Sara Quin is happy with it too. She helped us out. " - mondta Kate, valamint azt is elhintette hogy Saraék randevúra hívták őket úgyhogy jó koncertekkel teli jövő elé nézünk.

"Kate's lyrics about love, relationships and the tendency to fixate on disabling neurosis in oneself have become my mission statement," said Quin, who will A&R their full-length debut, scheduled for January 2009 release. "I get goose bumps, electrical currents running up my arms listening to them - I love this band." Mindig meglepődök mekkora szókincse és milyen választékos beszéde van Saranak. I love this band too honey.

Ladytron - Season of Illusions + I'm Not Scared live



Napjaink legjobb liverpooli bandája. Ma eddig 4x ment le a Velocifero. Lehet hogy új rekord lesz. Imádom ezt a darkos-undergroundos, gépies-electros hatású albumot. Csak a sokszori hallgatás végzetes kimenetelű lehet depresszióban és öngyilkosságban megnyilvánulva. De nem érdekel mert ez a season of illusions!
Épp turnézgatnak. Körbejárnak minket, de ide persze nem jönnének. 2 milliós város, de évente csak egy normális nemzetközi koncert van, és ahhoz hogy valaminek elérjen idáig a keze, legalább olyan híresnek kell lennie mint a Coldplay... Okt. 21. Bécs. Ki kéne menni. Na, valaki? Egy kis kedvcsináló:

Monday, 29 September 2008

The Boy Least Likely To - I Box Up All The Butterflies

Ezt a számot ma elég sokszor meghallgattam. Aranyos dal? Mmmmmja.



Butterflies. Lovers in Japan. Ohh, az emlékek.




New York Waiting. Megnézni de iziben. Egyik kedvencem lett. Joachim Hedén rendező nevét azt hiszem meg kell jegyezni mert ezután a debut után nagyon kíváncsi vagyok mit tartogat még a tarsolyában. Sokszor láttam már hasonló történetet ami sajnos gyakran klisébe ment át, de ebben valami mégis más volt a matt jelenetekkel, a hosszú csöndekkel, a new yorki felvételekkel(rég nem láttam ilyen jó és sokrétű felvételeket róla, NY imádóknak kötelező). A színészek nem nyújtottak maradandót, de az az érdekes hogy nem is volt rá szükség. A legjobban Amy levelének a megfogalmazása jött be a végén. Van ebben a filmben valami varázslatos, valami furcsa. Láthatjuk hogy manapság is lehet újat alkotni. És ritka dolog, de a szinkronos változata is jó. Ah, the ladybird.


Tegan and Sara on tour - Part 3

Austin City Limits, 2008. sep. 28.

Nem őrültem meg és számolni is tudok. Azért Part 3, mert a Part 2 a Treasure Island koncert lett volna ami 21-én volt, de ott kb. ugyanaz volt a setlist meg minden mint a Street Scene-en, így arról nem írtam.
Azonban kb. 5 perce sincs hogy Tegan és Sara lesétált az austini fesztivál egyik nagyszínpadáról. 45 percet játszottak és bár itt sem volt sokkal másabb a setlist mint az előző két koncerten, némi változás mégis tapasztalható volt. Elmondhatom hogy ez volt életem második élő Tegan és Sara koncertje, hisz az operatőröknek köszönhetően majdnem olyan feelingem volt hogy ott vagyok a tömegben, ezért most személyes élményekről írhatok.

A You Wouldn't Like Mevel kezdtek, amit egy I Bet It Stung követett. Ezután a Burn Your Life Downba sült bele egy picit Sara, de az ártatlan fülnek nem volt észrevehető, max Tegan röhögése lehetett gyanús egy kicsit a nézők számára.
Ekkor jött egy szusszanásnyi hülyeség Tegantől, miszerint a meleg miatt egész nap bikiniben rohangált, de ezzel egy időben Sara - megelőzvén Tegan önmegszégyenítését - belekezdett a Walking with a Ghostba. Ezt a Hop a Plane - Superstar kettős követte, és az átvezetés megint nagyon ász volt. Aztán szépen sorban a Nineteen, When I Get Up - Umbrella, majd Living Room.
Itt Tegan elfáradt, ezért beszélt egy kicsit a választásokról. Szerinte Obama megköszönhetné neki hogy minden koncerten neki kampányol :) Eztán Sara elmondta nekünk amit ők is nemrég tudtak meg, miszerint amikor megszülettek nem mehettek haza a kórházból egy ideig mert valami 'nemértettemmilyen' reflexük még nem alakult ki. lol.
Nagy nehézségek árán belekezdtek a Where Does the Good Go-ba. Tegan másodszor is elrontja, J5 már 3 perce nyomja a kezdőütemet, erre Tegan elkezd röhögni, Sara pedig lenéző arckifejezéssel: "Remember this one Tegan? Remember when you wrote it?":D
Aztán nagy nehezen sikerült eljátszaniuk és következhetett a Call It Off, a One Second ("Here's one from an EP we put out not so long ago." ja, relatíve nem régen, csak lassacskán 1 éve...), a Con és a Back in Your Head. Ebben a sorrendben.
A koncert elején nem igazán voltak összehangolódva az ikrek, de negyed óra után megtalálták a közös hullámhosszt, és onnantól nagyon ott volt a dolog.
Ahhoz képest hogy 45 percet játszottak eléggé eseménydús koncert volt. Szívesen ott lettem volna. Nem csak lélekben, hanem testben is :)

Nagyon jól hangzottak:
I Bet It Stung
When I Get Up
Living Room
Call It Off
One Second

(P.S. Ha lesznek videók kiegészítem a postot.)

Sunday, 28 September 2008

News (September 28)

Csak néhány érdekesség.

- Meghallgatható a Razorlight Wire to Wire című dala az együttes myspace-én. Mondták hogy új hangjuk lesz, ez igaz is, de nekem nem jön be.

- Nyilvánosságra került az Intimacy borítója. Pöpec lett:



- Katy Perry feldolgozta az MGMT - Electric Feeljét:



Aranyos lány. Róla van szó:



- Kijött az új Coldplay promo video a közeledő Lost kislemezhez. Live felvétel, semmi extra:



- Október 21-én megjelenik az Of Montreal kilencedik albuma Skeletal Lamping Collection címmel és már két szám meghallgatható az együttes myspace profilján. A Nonpariel of Favor tetszetős. Az album érdekessége hogy nem csak album hanem, mint azt neve is mutatja kollekció, így pólókat meg táskákat meg mindenféle hasznos és haszontalan dolgot kaphat az aki előre megrendeli az interneten. Bővebben itt. Look out, it's too cool!



- A Kaiser Chiefs új albuma is közeleg ezért kapjuk az újabbnál újabb viral videókat, amellett hogy már két klipet is megtekinthetünk. A Never Miss a Beat után a Spanish Metalt is.

- És a legfontosabb dolog!!!
Hajnali 2:45-kor mindenki menjen erre(csak este kezdődik a közvetítés szal addig nem megy a link) az oldalra és nézze Tegant és Sarat amint élő közvetítéssel koncerteznek egyenesen Austinból! juhú. De aki nem akar éjszakázni az meglesheti este 10:30-kor a Stars koncertjét ugyanott, ami szintén biztosan ász lesz. De lesz még Kills, Raconteurs, Foo Fighters, Band of Horses és még sok jó együttes, szóval tényleg érdemes nézni. Full line-up itt. Tegnap a Beck, a CSS és az MGMT is egész jó volt.

Saturday, 27 September 2008

Elmélkedés: Zenei (internet)magazinok

Ha olyan helyen szeretnéd kiterjeszteni zenei tudásod ahol nem csak egy bizonyos stílusra reflektálnak és azért elég mainstream ahhoz hogy értsd is miről van szó akkor ott a Pitchfork, meg a Spinner amik erre a célra tökéletesek, de itt ki is fújt. És ez nem elég. Ehhez jön pluszba az az egy-két extrás oldal ami kevésbé mainstream, pl. DrownedinSound, CMJ, music-reviewer. De még ezekhez is kell valami, mert zeneőrült vagy. Ekkor jönnek az olyan zenei blogok mint ez is, vagy a myspace-en, lastfm-en, bebon és kisebb társaikon való keresgélés. Ilyen szempontból talán a Hype Machine és az imeem a legjobbak. Aztán ha még ezzel sem basztál el elég időt a napodból, akkor jöhetnek a rajongói és a fájlmegosztó siteok. Na nekem kb. ebből áll egy napom 3 órája:)

Emellett persze találhatók rossz oldalak is, és mint mindig, ezekből van a több. Lásd NME. Minden nap megnézem, de csak azért mert nekem meg szabad. Aki kezdő és naiv és nézegeti az könnyen olyan hülyévé válhat mint az ott publikáló írók. A híreket érdemes megnézegetni, de a kritikákat nincs értelme, mert vagy felcseszed rajtuk az agyad, vagy bele is halsz. Először még csodálkoztam hogy a britek legnagyobb zenei újságjának internetes oldalán miért nem írnak kommenteket, de később kiderült hogy írnak, csak mivel mind negatív ezért a moderátorok sebesen törlik is őket. Tegan and Sara tavalyi Con albumát gyengének találták, mire Tegan nyilvánosan beszólt a magazinnak egy londoni koncertjükön. Valami ilyesmi volt hogy "...he called it an immature emo record! immature? i'm older than he is! and don't even get me started on emo. but who cares about nme anyways?" lol. valahol még meg is van az a videó. Mellesleg az újságban az interjúkat érdemes elolvasni (júniusi CSS örökkedvenc), mert még Noel Gallagher is ad nekik, akkora neve van az újságnak, valamint a fényképészeik elég jók szóval az albumokat is érdemes böngészni a siteon.

Az NMEnek a magyar megfelelője a Wan2. Csak itt még az interjúkat is fölösleges elolvasni, mert hülye kérdéseket tesznek fel, nem olyan híres embereknek. Tehát csak a basszusgitárost tudják kérdezgetni arról hogy milyen lábbal kelt fel és hiányzik-e a mamája. A hírek pedig a legviccesebb része az újságnak. A hír szerintem azt jelenti hogy relatíve új információ, aminek a birtokába kerülhetsz. Na most én beleolvastam a szeptemberi újságba és kb. júniusi hírek voltak benne, úgyhogy picit kinevettem őket. Aztán ott vannak a koncertbeszámolók. Többnyire nem azt írják le hogy mit nyújtott az együttes, hanem hogy mi a kedvenc kajájuk meg hogy ki állt mellettük a koncerten és egyéb hasonló kutyául irreleváns dolgokat. Nekem nincs semmilyen zenei képesítésem, de szerintem jobban le tudnám írni a koncertélményt mint egyes ottani újságírók. Bár jobban belegondolva biztos nekik sincs semmiféle zenei képesítésük, csak újságírási végzettségük, és azt maguk előtt lóbálva mennek be a koncerten a tömeg közepébe büszke fejjel, VIP kártyával a nyakukon. Tehát fizetnek a hozzá nem értőnek, hogy menjen egy olyan helyre ahova nem való, és kapjon egy csomó pénzt egy szar beszámolóért amivel kitörölhetnék a seggüket. De a magyaroknak jó ez.

Legjobb a Coldplay előzetes cikk volt. Nem állnak sem a Coldplayt szerető, sem a Coldplayt gyűlölők közé, mert: "A fikázás felháborodott rajongók panaszleveleit, a dicséret bősz anyázást von maga után." Namármost, ha már egyszer egy zenekarról ír akkor az nehezen lesz objektív, mert valami véleménye úgyis van róla (a cikkből végig a fikázás jött le + az utóbbi két albumot 3-as csillaggal jutalmazták.), másodszor ha nem áll egyik oldalra sem akkor mind a két tábor bombázni fogja, szóval ez egy gyorsan elvetendő hülye ötlet volt, amit nem vetettek el...

Aztán ilyen van benne hogy "Szeretjük a Coldplayt, mert fellépnek nálunk." Na és? Tibetben meg nem. Másik: "...előadták a Live 8-en a Bittersweet Symphony-t Richard Ashcrofttal." Hát ez tényleg az ő érdemük. Csak a Live 8-et nem ők szervezték, a dalt pedig nem ők írták, de milyen jófejek hogy megpengettek egy-két akkordot!
És a negatívumok. "Nem szeretjük a Coldplayt, mert ők maguk fikázzák a Parachutes-ot és az X&Y-t." Kérdem én, ha a saját zenéjüket nem fikázhatják akkor milyen jogon fikázza bárki bárkiét? Ezt a baromságot. "...sok nyálpopzenészt/zenekart zúdítottak a világra." Szerintem is így volt. Sereget toboroztak szarhangú emberekből, mindegyiknek adtak egy mikrofont, majd kieresztették őket a világ bizonyos pontjain csak hogy nekünk szar legyen. Megtörténhet!!! "...az új lemezcím eléggé 'rickymartinos' lett." 1. Nekem ez eszembe se jutott míg nem mondta, ergo ő biztos sok RM-et hallgatott anno. 2. Nem tud spanyolul vazeg és nem jön rá hogy teljesen jó címe van. 3. Mi a baja Ricky Martinnal? Nem az a mai eszme hogy nem kritizáljuk mások ízlését?
Saját magának való ellentmondás rulez. Negatív: "...a Radiohead felől inkább a U2 felé húznak". Pozitív: "...Brian Enoval vették fel az új lemezt." Ööö, nem ő volt az aki az All That You Can't Leave Behindban is közreműködött? Ja, de, hisz meg is említed a cikkben... hülye vagy. És jótanács, ha a Coldplay táborai közül nem akarsz választani, akkor a U2 táborai közül sem kellett volna, mert mindkettő legalább 10x akkora mint a Coldplay-é. Lúúúzer.

Az albumok csillagozásával amúgy egyet értettem az újon kívül. Biztos nem hallgatta meg kettőnél többször, mert akkor nem hármast adott volna neki. Vagy csak nem ért a zenéhez, vagy nem szereti, de akkor meg mitől objektív a cikk? A lényeg hogy hülyét tud csinálni magából annyival, hogy másfél csillaggal alulértékeli. Tanulság, soha ne menj újságírónak. Hozzáteszem amit a Crystal Castlesről írtak is elég vicces volt, ahogyan a Róisín Murphy beszámoló is, de hát mit várunk egy olyan magazintól ami a Viva la Vidanak 3/5-öt ad, a Fleet Foxesnak meg 4/5-öt. Nem rossz az az album, de azért ez mégis nevetséges, hisz akkor a Viva la Vida 8/5 kéne hogy legyen.
Mindegy, ha jó magyar újságot akarsz olvasni akkor vegyél Freeet. De inkább olvass online. Ha pedig nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor valahogy tedd rá a kezed egy Spin magazinra:)

Wowww, ez még mindig hosszú pedig már egy csomót kitöröltem belőle. Nem baj, így marad.

Coldplay - The Viva La Vida Tour (Budapest)

Ugyan már szombatra áll az idő, bennem még mindig a keddi nap eseményei, pillanatképei pörögnek le újra és újra. Ellátogatott hozzánk Chris és zenekara ezzel a csodálatos új albummal, amiről, ha emlékezetem nem csal, minden számot előadtak nekünk. Át kellett vészelni 1-2 óra álldogálást miután beengedtek minket a küzdőtérre az Albert Hammond Jr produkcióig, aki egyáltalán nem volt rossz, sőt, nekem annyira tetszett hogy most már meg is jegyeztem a nevét. Bár egy Strokest kétségtelenül szívesebben láttam volna fent a színpadon:).
A Coldplay hatásosan a Life in Technicolorra vonult fel a színpadra, s még leengedett, de átlátszó függönyök mögött örvendeztettek meg minket a legjobb albumnyitó számmal ever.



Ezek után pörögtek az olyan slágerek mint a Violet Hill vagy az In My Place hangulatos fényjátékkal és interaktív, közönséggel való kapcsolatteremtéssel. És persze eljátszották a kedvemért a Strawberry Swingst is ami az egyik legjobb lassú Coldplay szám.



Ezenkívül kaptunk egy csodás Hardest Part only piano verziót is, amit sajnos nem sikerült felvennem mert háttal voltak nekem. Majd ismét robbantak a slágerek a Viva La Vida és a Fix You vezérletével. Ekkortájt hátramentek a csarnok másik végébe és néhány ülő nézőnek orgazmust okozva, tőlük fél méterre eljátszották a Scientistet, sőt, még a dobos is elhúzta a nótánkat.

A végéhez közeledve jött számomra az igazi csemege. Lovers in Japan. Kedvenc Coldplay dalom már egy ideje. A háttérvideóval, a fényjátékkal és a pillangókkal nálam elérték a 'na jó most itt állítsuk meg az időt hogy feldolgozhassam, de legalább játsszátok el még egyszer' feelinget. Unbelievably beautiful!



Ezután kaptunk egy olyan erőteljes Yellowt a képünkbe, hogy hazafelé sírhattunk a metron/buszon hogy miért kellett hogy vége legyen. Second best concert experience ever? Yeah, that sounds 'bout right. Fancy going to another one? Hell yeah!

Nagyon ott volt még: Cemeteries of London, Politik, God Put a Smile Upon Your Face

Thursday, 25 September 2008

Tegan and Sara on tour - Part 1

San Diego Street Scene, 2008. sep. 20.

Elindultak amerikai körútjukra, és végre normális felvétel is található a weben az első állomásról winkedinkienek köszönhetően, aki folyton szállítja nekünk a jobbnál jobb felvételeket. és még nem volt alkalmunk csalódni benne. Az egyetlen gáz az, hogy kikapcsolta az embedet, így mindössze linkeket tudok adni.
Csodás koncert lehetett. Látszik hogy eléggé felkészültek erre a turnéra, mert Tegan sem téveszt annyit mint régen, és néhány szám közé csináltak átvezetőt, ez pedig eddig nemigen volt rájuk jellemző előadásmód. Ami nekem nagyon tetszett az a Hop a Plane - Superstar kettős volt. Tegan tényleg kitett magáért. A One Second-öt is tátott szájjal bámultam, mert azt még ugye sohasem játszották, és bár egy I'll Take the Blamet szívesebben megnéztem volna (biztos vagyok benne hogy a turné során még erre is sor kerül), ez is tetszett. Az Umbrella cover When I Get Upból átvezetett 1 perces változata gyenge volt (nekem a Sydneys verzió sokkal jobban bejött), de Sara azonnal kijavította hibáját a Like O Like H csodás performanszával. A Tegan és a közönség által előadott Speak Slow akusztikus változata pedig az este csúcspontja lehetett:

Tegan: 'Oh, hold on one second. I just can't remember the words. How does it start?'

Sara: 'Oh, that's age right there, grandma.'

Tegan: 'You guys are doing such a good job. I really appreciate it. Ever since I got all busy with American Idol, you know, I just uh...I really lost my focus and uh...'

Sara: 'Are you just giving up? This is it?'

Tegan: 'No, I'm not giving up.'

Sara: 'If you're going to be the band leader, if you want the audience to sing it, fucken play the chorus and let them sing it.'

Tegan: 'Alright.'

Sara: 'Just you.'

Tegan: 'Just me and them? Oh, christ. Okay, here we go.'

Végül a koncert után a közönség egy Happy Birthday-vel köszönte meg az 1 órás adrenalin/endorfinbombát. Nagyon szívesen participáltam volna én is ebben a csodás estében.

Aki szeretné a többit is végignézni annak itt a playlist linkje.

Következő állomás vasárnap, Austin, Texas.

Tuesday, 23 September 2008

Happy 59th Boss!

Majdnem olyan idős mint az Emmy díj. Én meg majdnem akkor születtem amikor ő. Az a fránya 1 nap.



Legalább 10 dala van amire azt mondanám hogy fuu ez a legjobb száma. Ez egy azok közül. A dobot az elején évekig el tudnám hallgatni. Atlantic Cityt akartam, de a Dublinos verziót nem találtam meg nézhető minőségben.
I walked the avenue till my legs felt like stone. I heard the voices of friends vanished and gone. At night I could hear the blood in my veins, just as black and whispering as the rain on the streets of Philadelphia. Na ez dalszöveg. Hogy ezen mennyit lehet bőgni te jó ég...
Egyik ok amiért szégyellem hogy a mai fiatalságot (értsd 20 év alatti) képviselem az, hogy a korombeliek 80%-a azt sem tudja ki ő. A szüleitek mit hallgattattak veletek mikor gyerekek voltatok, de most tényleg? Így mikor őt hallgatom mindig 50 évesnek érzem magam. De lehet hogy éppen ezért van meg a varázsa. Bruce is God! Peace out.

The Killers - Human

Most ezt komolyan gondolták? Szerintem menjenek nyugdíjba... ha nincs ihlet akkor nem kell zenét szerezni. Ez ilyen k. egyszerű. Tipikus példája annak, hogy csinálsz egy nagyon jó első albumot, azután pedig nem tudod utolérni saját magad. Az Oasisnál is ez a helyzet, csak ott három albumig kitartott a jóság. Nem olyan rossz ez a dal, de nem is jó. Márpedig ha ez a legjobb amivel elő tudtak rukkolni első kislemezként, akkor a többire nem vagyok kíváncsi. Maybe I expected too much. Whatever. Listen to it while you can, and while you still want to.



Are we human? Or are we dancers? Most mi van? Ez hogy függ össze? Nem kell hogy értelme legyen, de azért ne legyenek úgy egymás mellé dobálva mondatok mint például Józsi elment málnát szedni és megette a medve. A gázolaj ára ismét emelkedik. Mert ennek így híradós feelingje van. An asteroid is headed towards the earth and we'll all be dead in two hours. Now let's here what Leslie has to say about this week's weather forecast.

Friday, 19 September 2008

T+S US fall tour

Először is, valaki csinált egy jó kis szülinapi vidit.



Teganék tegnap összedobtak nekünk rajongóknak, vagyis "barátoknak" egy videót amin elmondják miről is fog szólni ez a turné. Valamint megtudhatjuk hogy szerdán Sara egész nap füvet szívott és hogy Tegan még mindig nem tudja a Superstar dalszövegét.
Lesz Umbrella, meg régi számok, meg unreleased, meg B-sides, meg minden amire csak vágytunk. Ilyenkor nagyon élnék Amerikában... de mivel nem ott lakom így kénytelen leszek itthonról figyelemmel követni az összes koncertjüket. BTW Tegannek tök jó a pulcsija és turkál az orrában:P
"You were like spoken words."
"We'll have a lighting show, so it's not like Pink Floyd, although that'd be what I want 'cause I'm superhigh":D
"I mean if it were me, and I was my fan, like if I was a fan of me... - Which you are. -I am, totally" az a kuncogás... Tegan a legjobb. Pedig nyár elején még Sarat imádtam. A lényeg, a tesók újra együtt. Amerika, készülj!



Végezetül én pedig egy kis szülinapi tortát ajánlok nekik:)

happy 28th!

Bár tegnap a Neo koncerten a színpad előtt már kicsit zavaró volt a hanghatás, nagyon jó mixekkel örvendeztetett meg minket Matyi és csapata. Enikő hangját végre lehetett hallani, nem úgy mint szigeten, és nagyon jó formában volt. Talán ilyen jól még nem is hallottam szólni azt az Isten adta tehetségét. Az egyetlen zavaró dolog az a koncert rövidsége volt, meg hogy kevesen voltak az emberek, de az már nem az ő hibájuk. Szóval egy 9/10-et mindenképp adnék nekik.

De ezt a bejegyzést nem azért írom hogy a Neo koncertről áradozzak. A mai nap az év egyik legfontosabb napja, ugyanis 28 évvel ezelőtt, ezen a napon látta meg a napvilágot Tegan Rain Quin, majd 5 perccel később Sara Kiersten Quin is. Sara állítása szerint kirugdosta Tegant, mert 5 perc nyugalmat szeretett volna anyukájuk pocakjában. Ezt valahogy meg tudom érteni.



Hosszú idő telt el azóta, hogy a kedves mama elvitte őket első fellépésükre egy házibuliba. Neil Young sem tegnap fedezte fel őket, én pedig úgy érzem mintha legalább 100 éve ismerném őket.
A múlt évezredben Sara and Tegan név alatt kiadott Under Feet Like Ours című albumuk óta 4 nagylemezük volt, és jövő év végén remélhetőleg jön a 10 éves fennállást ünneplő 5. album. Tegan pedig túl sok szabadideje miatt úgy döntött hamarosan kiad egy albumot Hunter Burgan társaságában.
A sörrel teli koporsós sztoritól kezdve a Bruce Springsteenes koncertélményeken át a verekedős Saras sztorikig milliónyi banterrel csaltak mosolyt az arcunkra, és reméljük nem hagynak fel ezzel a jó szokásukkal ezután sem.



Olykor-olykor egy kis nevelést is kaphattunk tőlük. Például hogy hogyan kell koncerten táncolni, vagy hogy miért nem szabad a cipőnkkel mást agyonverni.
Nyugodt szívvel kijelenthetem hogy életünk és a világ sokkal szegényebb lenne nélkülük. Ezúton is Boldog Születésnapot kívánok minden rajongó nevében is a lányoknak. Keep on rockin' girls!


Wednesday, 17 September 2008

szerda

10 óra van és hazaértem? Oyeah. Jól összezsúfoltam ezt a szerdát... de legalább az összes többi napom laza. Most zenei oldalról fogom megközelíteni ezt a hosszú, utazásokkal teli napot.
Az első érzelemroham a DCFC - No Sunlight-ja alatt jött rám, mikor reggel félálomban próbáltam nem éhen halni a tömegközlekedési eszközökön és valami szebb dologra gondolni. When I was young lying in the grass... aztán sajnos a címből adódóan kinyírja az optimizmust.
Délben valahogy nagyon világos lett az ég, ami szokatlan volt az utóbbi pár nap időjárásához viszonyítva, és rögtön a grey skies and light fading jutott eszembe, ezért benyomtam a Stars albumot, és már jött is a második érzelemroham a Bitches in Tokyo közben.
Ezután úgy gondoltam mivel holnap Neo lesz, frissítsük fel a dalszövegeket, és az Endless Roads sorai fél perc alatt megnyugtatták rohanó kis lelkem. I see endless roads and the quiet sea...
A 4. érzelembomba, és a legjobb, az 10 perce történt, amikor a jövő heti Coldplayre készülvén hosszú idő után újra végighallgattam a Parachutest, és hazaértem az Everything's Not Lost végére. Kinyitod a liftajtót, a kulcs halkan bekúszik a zárba, a felvillanó fény könnyeden kényezteti az arcod, táskástól-kabátostól lehuppansz az ágyra és Chris belesúgja a füledbe hogy everything's not lost. Imádom mikor pont úgy érkezem meg valahova hogy lemegy az album.
És ezek után most így ez tetszett meg:


Úgy körbetekernék vkit. Holnap asszem a Today Will Be Better I Sweart fogom hallgatni, mert ma még a zene sem segített a fárdtság leküzdésén.

Monday, 15 September 2008

Tegan and Sara - Call It Off

The moment we've all been waiting for is here! Tegan and Sara's music video for Call It Off is officially out! And it's amazing. Watch.



Sara! Mit művelsz a nővéreddel?! Rossz kislány...
Megint szépen néznek ki, és Angela Kendall ismét jó munkát végzett. Tegan arca a végén azért mindent elmond. 'Mondd már hogy ennyi mert nem kapok levegőt!'
Aranyos amikor felhúzza a szája szélét a füléig meg mindenféle lehetetlen grimaszokat vágva énekel.
Hmmm. A legközelebbi nagy újdonság sajnos csak a karácsonyi ajándékuk lesz. És nem koncertdvd, mert arra ugye nem volt pénz, hanem valószínű banter-ök tömkelegét fogják összevágni. Szombaton pedig már 28 évesen vágnak neki az őszi turnénak. Soha nem állnak meg. (:

Sunday, 14 September 2008

Malvina Reynolds - Little Boxes

Holnap este Weeds évadzáró ezért most meghajlok a sorozat készítői előtt ezzel a posttal. Nagyon jó évad volt, kisebb-nagyobb hibákkal, coyotekkal, párnás gyilkolászással, sajtfüvezéssel, anyucira izgulással, terhesanyás alagútazással és egyéb nyalánkságokkal. A legjobban Andy és Doug hülyeségei fognak hiányozni. 10 hónap szünet omg...

A főcímet megint érdekesen oldották meg. Volt a 2. és a 3. évad amikor mindig más feldolgozásban ment le a főcím, most meg mindig másképp jött ki a Weeds felirat. A gyógyszeres megoldás nagyon bejött. A legjobban mégis a tikki-takkit hiányoltam, szóval részemről még mindig marad a Reynoldsos első évados főcím:



És a legjobb cover verzió (hát persze hogy Regina Spektor, pedig többek között volt ott azért Elvis Costello, Linkin Park, The Shins és DCFC is):



Új évad, újraindult sorozat. Most sok sorozatnál látni ezt a tiszta lappal indulást. Szinte csak a címe és a témája marad meg, a helyszín változik, a karaktereket lecserélik, stb. Vajon jövőre is ilyen drasztikus változást kell várni? Mert ahogy a dolgok állnak Nancy elég nagy sz*rban van. Holnap kiderül. See ya next year Botwin family.

Friday, 12 September 2008

The Bird and the Bee - The Last Day of Our Love

A los angelesi banda legutóbbi One Too Many Hearts című EPjéről, mely pont valentin napján jelent meg. Mostanság olyan filmekben voltak dalaik, mint a Forgetting Sarah Marshall és a Sex and the City Movie. Szóval kezdenek ismertebbek lenni, na persze nem itthon. A "bee", azaz Greg Kurstin már olyan nevekkel dolgozott, mint Lily Allen, Beck, Sia, Nelly Furtado vagy a RHCP. Ez a relatíve újkeletű banda pedig hibátlanul ötvözi a jazzt a popos elektronikával, és ezt a számot nem tudom elégszer meghallgatni.

september

Elkezdődött a zegyetem és le is ment az első hét. Most már van netem is. Egy hónapig legalábbis.
Lássuk mi történt mostanság.


4-én megvolt a Tegan és Augusten által adott performansz New Yorkban. Kedvenc könyvem írója + Tegan... Ha valamiért beemoznék és eret vágnék az azért volna mert ezen nem voltam ott. Előzetes interjú. Tegant kérdezgeti a SPIN book club (mindenkinek ajánlom erre a feliratkozást) kurátora. Megtudhatjuk hogy Tegan is írt könyveket és lehet hogy ki fognak adni egy T+S könyvet. juhú. +egy Sara poént is kapunk amin lefordulhatunk a székről.
Itt pedig láthatjuk az előadást. Persze Tegan ezt a számot sztem életében 6x játszotta. 2x mikor megírta és felvette, és 4x az előadás előtt rehearse-ölte egy kicsit.



Még 1 vidi. Az interviewer elég gagyi, de Tegan formában van:



Emellett még Tegan és Saras hír, hogy a spinneren hétfőn debütál a Call It Off klipje, valamint Sara írt egy blogot, amiből idemásolnék egy részletet, melyben egy álmát ecseteli:

i started having work dreams last night. mostly these involve me and all of the members of my extended family in a van. the kind of van where plotting your escape route is essential. the kind of van where cigarette burns scar the inside of the windows and make you think of seagull shit rotting. the kind of van where seat belts would only impede your body's quick exit when the wheels stopped turning. the kind of van where a petri dish of danger and disease mix with wild abandon. so imagine that van. then imagine me, my band and crew, my extended family and the occasional natural disaster in the rear view mirror...

The truth is, subconscious fear of forced intimacy and serious vehicular accidents aside, we don't even tour in a van anymore. (!!!) And all extended family is forced into the cargo bays of our tour bus. i actually feel wildly excited about the prospect of air conditioning being shuttled through my sleeping lungs. the sound of ted's body being thrown into the bunk above me and the click clack of his ipod selections echoing down the vertical corridor we share with nine other adults...like summer camp with the dangers of excessive interstate speeding! im tired of independance! im ready for communal living!

"the click clack of his ipod selections echoing down the vertical corridor." A szóhasználatából látszik hogy sokat olvasott a nyáron. Ő is írhatna egy-két könyvet. Mellesleg finoman elhúzta a mézesmadzagot az orrunk előtt, miszerint a múlt évezredből ránk maradt számokat is fognak játszani a turnén. Adná az ég.
P.S. ha vkinek megvan ez a könyv attól kölcsönkérném: Rivka Galchen: Atmospheric Disturbances. thx.

-----------------

Itt van, itt van, itt van!!!


A hamarosan megjelenő Black Pear Tree EP-ről: Mountain Goats + Kaki King - Thank You Mario but Our Princess Is in Another Castle

-----------------

Új Bloc Party video, a majdmajdmajdkésőbb megjelenő albumról és EP-ről. A netről letöltős verzión nem volt, csak a cd-n lesz rajta, ezért most elérhetővé tették így is. Kib*szott logikus.
A dal az új album szerintem egyik legjobb dala, a klip pedig a So Here We Are után az eddigi legjobban eltalált klipjük:



Hirtelen ennyi. Ja és ha vki nem látta hogyan lökik el Noel Gallaghert Kanadában akkor gyorsan nézze meg. Az év poénja. Kanada rulez.