Butterflies. Lovers in Japan. Ohh, az emlékek.
New York Waiting. Megnézni de iziben. Egyik kedvencem lett. Joachim Hedén rendező nevét azt hiszem meg kell jegyezni mert ezután a debut után nagyon kíváncsi vagyok mit tartogat még a tarsolyában. Sokszor láttam már hasonló történetet ami sajnos gyakran klisébe ment át, de ebben valami mégis más volt a matt jelenetekkel, a hosszú csöndekkel, a new yorki felvételekkel(rég nem láttam ilyen jó és sokrétű felvételeket róla, NY imádóknak kötelező). A színészek nem nyújtottak maradandót, de az az érdekes hogy nem is volt rá szükség. A legjobban Amy levelének a megfogalmazása jött be a végén. Van ebben a filmben valami varázslatos, valami furcsa. Láthatjuk hogy manapság is lehet újat alkotni. És ritka dolog, de a szinkronos változata is jó. Ah, the ladybird.
Posts
No comments:
Post a Comment