10 óra van és hazaértem? Oyeah. Jól összezsúfoltam ezt a szerdát... de legalább az összes többi napom laza. Most zenei oldalról fogom megközelíteni ezt a hosszú, utazásokkal teli napot.
Az első érzelemroham a DCFC - No Sunlight-ja alatt jött rám, mikor reggel félálomban próbáltam nem éhen halni a tömegközlekedési eszközökön és valami szebb dologra gondolni. When I was young lying in the grass... aztán sajnos a címből adódóan kinyírja az optimizmust.
Délben valahogy nagyon világos lett az ég, ami szokatlan volt az utóbbi pár nap időjárásához viszonyítva, és rögtön a grey skies and light fading jutott eszembe, ezért benyomtam a Stars albumot, és már jött is a második érzelemroham a Bitches in Tokyo közben.
Ezután úgy gondoltam mivel holnap Neo lesz, frissítsük fel a dalszövegeket, és az Endless Roads sorai fél perc alatt megnyugtatták rohanó kis lelkem. I see endless roads and the quiet sea...
A 4. érzelembomba, és a legjobb, az 10 perce történt, amikor a jövő heti Coldplayre készülvén hosszú idő után újra végighallgattam a Parachutest, és hazaértem az Everything's Not Lost végére. Kinyitod a liftajtót, a kulcs halkan bekúszik a zárba, a felvillanó fény könnyeden kényezteti az arcod, táskástól-kabátostól lehuppansz az ágyra és Chris belesúgja a füledbe hogy everything's not lost. Imádom mikor pont úgy érkezem meg valahova hogy lemegy az album.
És ezek után most így ez tetszett meg:
Az első érzelemroham a DCFC - No Sunlight-ja alatt jött rám, mikor reggel félálomban próbáltam nem éhen halni a tömegközlekedési eszközökön és valami szebb dologra gondolni. When I was young lying in the grass... aztán sajnos a címből adódóan kinyírja az optimizmust.
Délben valahogy nagyon világos lett az ég, ami szokatlan volt az utóbbi pár nap időjárásához viszonyítva, és rögtön a grey skies and light fading jutott eszembe, ezért benyomtam a Stars albumot, és már jött is a második érzelemroham a Bitches in Tokyo közben.
Ezután úgy gondoltam mivel holnap Neo lesz, frissítsük fel a dalszövegeket, és az Endless Roads sorai fél perc alatt megnyugtatták rohanó kis lelkem. I see endless roads and the quiet sea...
A 4. érzelembomba, és a legjobb, az 10 perce történt, amikor a jövő heti Coldplayre készülvén hosszú idő után újra végighallgattam a Parachutest, és hazaértem az Everything's Not Lost végére. Kinyitod a liftajtót, a kulcs halkan bekúszik a zárba, a felvillanó fény könnyeden kényezteti az arcod, táskástól-kabátostól lehuppansz az ágyra és Chris belesúgja a füledbe hogy everything's not lost. Imádom mikor pont úgy érkezem meg valahova hogy lemegy az album.
És ezek után most így ez tetszett meg:
Úgy körbetekernék vkit. Holnap asszem a Today Will Be Better I Sweart fogom hallgatni, mert ma még a zene sem segített a fárdtság leküzdésén.
Posts
No comments:
Post a Comment