Ugyan már szombatra áll az idő, bennem még mindig a keddi nap eseményei, pillanatképei pörögnek le újra és újra. Ellátogatott hozzánk Chris és zenekara ezzel a csodálatos új albummal, amiről, ha emlékezetem nem csal, minden számot előadtak nekünk. Át kellett vészelni 1-2 óra álldogálást miután beengedtek minket a küzdőtérre az Albert Hammond Jr produkcióig, aki egyáltalán nem volt rossz, sőt, nekem annyira tetszett hogy most már meg is jegyeztem a nevét. Bár egy Strokest kétségtelenül szívesebben láttam volna fent a színpadon:).
A Coldplay hatásosan a Life in Technicolorra vonult fel a színpadra, s még leengedett, de átlátszó függönyök mögött örvendeztettek meg minket a legjobb albumnyitó számmal ever.
Ezek után pörögtek az olyan slágerek mint a Violet Hill vagy az In My Place hangulatos fényjátékkal és interaktív, közönséggel való kapcsolatteremtéssel. És persze eljátszották a kedvemért a Strawberry Swingst is ami az egyik legjobb lassú Coldplay szám.
Ezenkívül kaptunk egy csodás Hardest Part only piano verziót is, amit sajnos nem sikerült felvennem mert háttal voltak nekem. Majd ismét robbantak a slágerek a Viva La Vida és a Fix You vezérletével. Ekkortájt hátramentek a csarnok másik végébe és néhány ülő nézőnek orgazmust okozva, tőlük fél méterre eljátszották a Scientistet, sőt, még a dobos is elhúzta a nótánkat.
A végéhez közeledve jött számomra az igazi csemege. Lovers in Japan. Kedvenc Coldplay dalom már egy ideje. A háttérvideóval, a fényjátékkal és a pillangókkal nálam elérték a 'na jó most itt állítsuk meg az időt hogy feldolgozhassam, de legalább játsszátok el még egyszer' feelinget. Unbelievably beautiful!
Ezután kaptunk egy olyan erőteljes Yellowt a képünkbe, hogy hazafelé sírhattunk a metron/buszon hogy miért kellett hogy vége legyen. Second best concert experience ever? Yeah, that sounds 'bout right. Fancy going to another one? Hell yeah!
Nagyon ott volt még: Cemeteries of London, Politik, God Put a Smile Upon Your Face
A Coldplay hatásosan a Life in Technicolorra vonult fel a színpadra, s még leengedett, de átlátszó függönyök mögött örvendeztettek meg minket a legjobb albumnyitó számmal ever.
Ezek után pörögtek az olyan slágerek mint a Violet Hill vagy az In My Place hangulatos fényjátékkal és interaktív, közönséggel való kapcsolatteremtéssel. És persze eljátszották a kedvemért a Strawberry Swingst is ami az egyik legjobb lassú Coldplay szám.
Ezenkívül kaptunk egy csodás Hardest Part only piano verziót is, amit sajnos nem sikerült felvennem mert háttal voltak nekem. Majd ismét robbantak a slágerek a Viva La Vida és a Fix You vezérletével. Ekkortájt hátramentek a csarnok másik végébe és néhány ülő nézőnek orgazmust okozva, tőlük fél méterre eljátszották a Scientistet, sőt, még a dobos is elhúzta a nótánkat.
A végéhez közeledve jött számomra az igazi csemege. Lovers in Japan. Kedvenc Coldplay dalom már egy ideje. A háttérvideóval, a fényjátékkal és a pillangókkal nálam elérték a 'na jó most itt állítsuk meg az időt hogy feldolgozhassam, de legalább játsszátok el még egyszer' feelinget. Unbelievably beautiful!
Ezután kaptunk egy olyan erőteljes Yellowt a képünkbe, hogy hazafelé sírhattunk a metron/buszon hogy miért kellett hogy vége legyen. Second best concert experience ever? Yeah, that sounds 'bout right. Fancy going to another one? Hell yeah!
Nagyon ott volt még: Cemeteries of London, Politik, God Put a Smile Upon Your Face
Posts
1 comment:
De jó is volt:)))
Post a Comment