Így ez a majd két hónap kihagyás kellett, de az új U2 album híre megihletett és ismét bezsongtam zenei téren, főleg hogy most a tanulás is kicsit mérséklődött. Visszatérés feelingnek ezt a képet tudnám ajánlani Vancouverről. Szerintem WOWOMG.
Kicsit megkésve ugyan, de hatalmas szeretettel csináltam az alábbi karácsonyi setlistet. Van benne olyan is ami mindenhonnan folyik, de azért remélem 1-2 újat is sikerül mutatni nektek. Katt a képre és letöltés.
Tracklist: 1. The Pouges Feat. Krist Mccol - Fairytale Of New York 2. The Weepies - All That I Want 3. The Pretenders - 2000 Miles 4. Ryan Adams & The Cardinals - Follow The Lights 5. U2 - I Believe In Father Christmas 6. Dido - Christmas Day 7. Chris Rea - Driving Home For Christmas 8. Death Cab for Cutie - Christmas (Baby Please Come Home) 9. Rogue Wave - Christmas 10. Eels - Everything's Gonna Be Cool This Christmas 11. U2 - Christmas (Baby Please Come Home) 12. Paul McCartney - Wonderful Christmastime 13. Jeff Buckley - Hallelujah +1 Bonus
Ha már a Nip/Tuck-nál tartunk, akkor itt van ez a dal ami nem tud kimenni a fejemből. Az alátátogós koreográfia pedig dob még egyet az alapfeelingen.
But love is not these belongings That surround me Though there's meaning In the memories they hold A breaking heart in an empty apartment Was the loudest sound I never heard
Jajj ezt annyira eltalálták. A refrénnél érkezik az igazi katarzisélmény.
All these things should make me happy, make me happy to be alone again...
itt. hetente újul. most én 30-ból 15-öt tudtam. azért mondom hogy tudtam mert annyit tényleg tudtam, de azon felül még 4 tipp bejött, így 19 a 30-ból. Van egy-két necces darab. Ti mennyit tudtok?
Jó volt ez az őszi szünet. Sztem több mint 20 filmet néztem meg, 3 évad Nip/Tuckon felül. És mindegyik jó volt, de már azt sem tudom mit láttam. A Párizs, Szeretlek, a Pathology és a Running with Scissors volt kiemelkedően jó. Meglepett hogy nem cseszték el a könyv hangulatát, persze Augusten zsenialitását nem lehet utolérni. Emiatt a maraton miatt kicsit kiestem a zene és az internet világából, de ahogy látom sok mindenről nem maradtam le. Razorlight, Paddingtons új album, plusz An Horse - Rearrange Beds megvehető ituneson! De minek megvenni digitálisan, ha fizikai formátumban, artworkkel is megveheted fél év múlva. Az viszont nagyon idegesít, hogy sehol sem találom a neten, pedig már nem bírok februárig várni. 1-2 számot ki tudtam szedni jukeboxból meg playlistből de ez csak arra volt jó hogy még jobban sóvárogjak az album után. Ami után még nagyon sóvárgok az egy Ida Maria a Cabaret Voltaireben 8.-án, a 14.-ei Corn Exchange-es DCFC-ről már nem is beszélve. Mindkét helyen kb. 3x voltam a nyár folyamán... bezzeg akkor nem voltak ott ekkora nevek.
Eliot és Joseph Conrad összehasonlítós esszét kell írnom de a Heart of Darkness annyira szörnyű hogy 10 oldal után be is csuktam a könyvet. És addig sem értettem miről volt szó benne. A legrosszabb könyv amihez eddig szerencsém volt, pedig csak 60 oldalas. Az ipse lengyel származású, szóval nem anyanyelve az angol, de telenyomta olyan nyakatekert szavakkal az egészet, hogy egy Shakespeare ezek után könnyed bedside storynak tűnik. Eliot versét viszont eddig is szerettem, de most hogy így utánaolvastam még jobban megtetszett.
"Those who have crossed With direct eyes, to death's other Kingdom Remember us not as lost Violent souls, but only As the hollow men The stuffed men."
"There, the eyes are Sunlight on a broken column There, is a tree swinging And voices are In the wind's singing More distant and more solemn Than a fading star."
A nap végére pedig ismét visszatérünk a tengerentúlra, ezúttal Brooklynba. 3 aranyos lányka egy nagyon jó albummal (The Bird of Music). Ezt a pólót pedig meg akarom rendelni, még sok másik mellett. Ahhoz képest hogy Sad Song a címe, a maiak közül ez a legkevésbé elszomorító.
Na akkor most éltessük Kanadát. Emily Haines énekhangját élvezhetjük ebben a dalban. (Mellesleg a Stars-zal is kollaborált korábban, sőt most az új Sad Robots kislemeznél is közrejátszott Amy-éknél. Még inkább mellesleg tegnap a Stars volt a Coldplay előzenekara. Ha itt is ők lettek volna akkor nem a Coldplayért fizetem ki a koncertjegyet, hanem értük. Szóval felőlem lehetett volna a Coldplay is az előzenekar. Phil Collins szindróma:D) Ez a Grow Up and Blow Awayen található, ami egy nagyon érdekes album. 2002-ben vették fel, de csak 2007-ben adták ki. Szóval lényegében ez debütlemez, csak éppen a 3. a sorban. Hülye kritikusok meg azt mondják rá hogy éretlenebb mint az előző 2. Jóhogy éretlenebb ha korábban írták... ez volt az egyik oka annak hogy nem adták ki. Na mind1. Én ígyis-úgyis imádom.
1 órán keresztül kerestem streamelhető változatot, de csak 1 helyen találtam, ott viszont a lejátszót nem sikerült fellelnem szóval áhh, maradt ez.
Schweppes reklám. Megvan? Ez a videó illik hozzá a legjobban azok közül ami fent van youtube-on. Nice footage. De még szebbeket érdemelne. Mondjuk Grand Canyon napfelkeltében.
A Keep Color című debütalbumukról. Valahogy így kell alacsony költségvetésből cseszett jó videót csinálni. Okos, szimbolikus alapötlet, a sivatagi felhős égnél pedig sztem nem lehet jobban kivitelezni a dolgot.
Hogy ne csak mindig hülye postokkal dobálózzak, most belehúzok egy kicsit zenei téren. A jelenlegi depis hangulatomhoz azonban csak ilyen zene illik, ezért most jön a gyönyörű, de letargikus dalok sokasága. Ez a Nashville-i lány most épp turnézik, de ennél érdekesebb az hogy hallhatjuk majd énekelni a He's Just Not That into You-ban, ami számomra nagyon várólistás film, és asszem másnak is az lesz amint megtudja hogy olyan hírességek játszanak benne, mint Scarlett Johansson vagy Jennifer Connelly, ráadásul Ken Kwapis rendezi, aki az Office (US) pilotjáért, meg még jó pár epizódjáért volt már felelős. Erin élőben is ugyanúgy hangzik mint a demón. Csodás hangja van.
Ahogy Kate mondta, check this out! Én a 9ből 3-at már régóta imádok (An Horse, Miniature Tigers, White Lies), 2-t szeretek(Late of the Pier, Via Audio), és csak egy van amiről még sose hallottam (Passion Pit). Viszont ez a Sleepyhead egész jó dal. De hogy az MGMT utódja lesz, azt azért kétlem. Ti mennyit ismertek? Aki 9/9 azt csókoltatom és gratulálok neki hogy ilyen up-to-date zenei téren.
Gyors összegzés a tegnap estéről. Szar hangulat, szar hely, furcsa emberek, és egy-két kiemelkedően szép lány. A legnagyobb hátrányai a szórakozóhelynek az ülésalkalmatosságok hiánya, valamint a sötétség. Kevés fényforrás van, és az összes fal feketére vagy sötétpirosra van festve. Silent discora jó, de ahhoz, hogy megkülönböztesd a 10 ft-ost az 50-estől, végképp nem.
A Neo mediocre volt. Értsd középszerű. Megvan az első Neo szám amit meguntam. Spellbound. Meg a koncertek kiszámíthatóságát is meguntam. Scorn Me = menj el Peti elől mert vetkőzik és bejön a tömegbe. A Bake It & Break It mix is túl volt játszva, arról nem is beszélve hogy még mindig nem jöttek rá, hogy a Showdown On Hell Street kb. ezerszer jobb dal, meg univerzálisabb is, hisz nem csak a buzikhoz és a hetero lányokhoz szól. Az Absolution ezen változatán már Miskolcon is azt éreztem hogy depiztetős, és most ez a hatás nagyon átjött, megpecsételve számomra az egész koncert hangulatát. Ehhez jött aztán egy Miracle, meg egy Bake It and Brake It és teljes volt a letargia. Semmi kedvem nem maradt ugrálni a Diskheadre meg a Record Straightre. A RS mix is túl volt játszva de az valahogy bejön, mert az már nagyon exaggerated. Az új szám azonban nagyon jól hangzott, Enikő hangjának szépsége és tisztasága pedig gyönyörűen kivehető volt a közepén hallott skálázással. Összefoglalva nem élveztem, sőt, sztem még a rocktoberes koncert is jobb volt ennél. Az új albumot mindenesetre nagyon várom, mert Kecske állítása szerint 2009 elején várható, és nem tudják még hogy lesz belőle album, miután Matyi és Peti valamennyire még csak-csak össze tud hangolódni, Enikő azonban teljesen más témájú dalokat ír. Ennek a hírnek pedig én nagyon megörültem. Mostantól csak azon fogok gondolkozni hogy mit jelent ez a teljesen más. Neo power!
Legjobb a lányka volt mellettem. Unom magam a Spellbound alatt, erre megkérdi hogy Neora jöttem-e és hogy miért nem élvezem. A válasz pedig annyi hogy már nem tudom hány Neo koncerten voltam és 80%-uk jobb volt mint ez. Hát ezért. Azt kellett volna mondani hogy bevettem 10 ekit és kicsit szétvitt. Megnéztem volna milyen képet vág:D Meg ami igazán idegesít mostanság az az hogy a Diskheaden kívül a régi albumokról semmit nem játszanak. Pedig egy it takes no weed-japan is no. 1 mixnél jobbat el sem tudok képzelni. Legközelebb majd az új album turnéra megyek el sztem, mert most megbántam hogy nem Bonobora mentem... ez van.
Palotai nem adta, a gumipop pedig vicces volt. Halkabban kellett volna zenebonálniuk hogy lehessen mellette érteni egymás szavát, és nem úgy hogy 4 jó szám, aztán 10 c-side. A legközelebb akkor álltam a 'na most felállok és ugrálok egyet' feelinghez mikor Crystal Castles meg Albert Hammond Jr ment. Az vicces volt. Hallgatom a Wombatst, az Arcticot, a Killerst, a Hivest, stb-t. Mondom ez mind szép és jó, de soha nem adnának egy DCFC-t vagy egy Albert Hammond Jr-t. Erre két szám múlva hallom a GfC gitárját. Csak az a gond, hogy ez volt az este fénypontja... de legalább érhetnek még meglepetések.
(Ma Neo 10-től Rádayban. Aki tud jöjjön.) Kate-ék most indulnak turnéra amelyen a Rearrange Beds dalait fogják promózni, és írt egy kedves üzenetet a reptérről.
"Okay so my head is throbbing and the plane is late but I am so excited to be heading off on tour. OH WOW! A passenger just got paged and their surname was BRAIN! What a cool surname. See!!!! This is how you pass time in an airport." - ööö ja, this is how. Really... Na meg úgy hogy Raymond Chandlert olvasol. (Igen Gergő, Chandlert olvas. Jófej.)
Ez pedig még mindig üt:
Az Arctic Monkeys óta nem volt olyan együttes amiben ennyire bíztam első lemezük kiadása előtt. Az elég híres lett, ez viszont nem lesz az, mert ausztrálok, nincs meg a megfelelő kampányuk és nem is olyan tömegindiet játszanak mint a majmok. Látjátok, ha managernek mentem volna akkor most sokkal jobb lenne a zenei világunk (persze most is nagyon jó), mert sztem van érzékem ezekhez a dolgokhoz. Kár hogy az internet olyan jövőképű zenei életet vázol fel amiben nincs szükség managerekre. Vagy nem kár. Nem tudom.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy True Colors Tour, aminek a washingtoni backstage-ében rajzolgattak a turnén résztvevő sztárok (meg még egy páran), majd az ő képeiket ebayen aukcióra bocsátották. Ma estig még nyitott az aukció, szóval gazdag nagylelkű rajongók hajrá! Nálam csak a gazdag nem stimmel, pedig Leisha-ét megvenném simán. Menjetek ide, és válasszátok ki azt amelyik nektek tetszik. Na akkor 1-2 kép.
Regina Spektor concentrating:
És az eredmény:
Szegénynek sajnos nem igazán veszik a képét. Tegan-é és Sara-é duplaannyinál tart, kb. 80ezer Ft. Látszik hogy az elvetemült Tegan és Sara rajongók túlsúlyban vannak:) Pedig őszintén szólva Regina-é jobb. Meg Leisha-é is:
Ez a csaj ilyen ezermester szerűség. BTW aki lenne olyan not updated (hogy finoman felyezzem ki magam), akkor mondom hogy Uh Huh Her tag és L Word szereplő. S most kiderült hogy festő is. Camila Grey is készített egyet és nála is ugyanez a diagnózis. De most nézzük Sara mit alkotott:
A szempillák egész coolra sikerültek csak az a piros kapitális szöveg nem kellett volna oda az aljára. És egy visszafogott, Sarasan kedves aláírás a hátára:
Tegan looking busy:
Tükörben ecset a szájban. Imádom.
Őszintén szólva tesóm is tud ilyet rajzolni, de végül is Tegan azért szeretnivaló mert olyan mint egy 8 éves:) Az aláírás ezt tökéletesen igazolja:
Készen áll a Sara-féle Macbeth cipő és hát hmmmm izé, ezért nem érte meg várni. Nem is Saras... pedig Emy csinálta aki több évig járt vele. Biztos szívatni akarja. De azért az SKQ befigyel:
A régi Macbeth amit csak reklámoztak velük sokkal jobb volt. Még megvárom Teganét de ha az is gagyi lesz akkor maradok ennél:
Bónusznak egy kis Tegan interjú. I don't think Blender likes us that much but it's really nice of them to let us come and get free stuff:D
Majd éjjel lesz egy beszámoló az eddigi koncertekről. New York nem volt semmi:) Aztán még egy lesz a los angelesi 4 egymást követőről ami ma veszi kezdetét. Arra aztán kíváncsi leszek.
Azt hiszem fél évnyi hallgatás után kijelenthetem hogy ez az év dala. Chris megint megcsinálta. Életem egyik legnagyobb hibája volt pont ezt az albumot visszarakni a polcra, de egyszer még biztosan megveszem. A Pesti Estben volt róla nem régen egy kritika és asszem 7-est kapott vagy annál kevesebbet. Az egy dolog hogy 7-est adnak rá, de hogy fél év késéssel az már mindennek a teteje.
Az a tény hogy 8 és fél perces és csak 4 és félnél jön be a szöveg már nem semmi, de ami tényleg magával ragadott az természetesen a basszus, és az ahogyan a dob bejön. Jason már bebizonyította párszor hogy van keresnivalója a dobosok top10-es listáján, ezért kezd elveszni a meglepetés varázsa, de azért még mindig élvezetes. A klip is gyönyörű. Jason a vizes dobbal. Nem tudom miért de ott mindig kiráz a hideg. Ez az a 'jobb mint száz erekció' érzés. Azért határoztam el hogy megírom most ezt a postot mert tegnap a metrón pont ezt hallgattam és nagyon feelinges volt, ahogyan az a klipben is látható. A lányka is aranyos, de inkább a színek fognak meg, valamint a location location location!
How I wish you could see the potential The potential of you and me Like a book elegantly bound but In a language that you can't read just yet.
Megérdemel egy említést az ifjonc, ha már a Coldplay előtt élőben is megcsodálhattuk művészetét. Nekem tetszett, főleg ez a szám. Lehet azért mert csak ezt ismertem a koncert előtt. Van valami abban a gitárban... de nem is vártam tőle rosszabbat, hisz a Strokes nevet nem feketítheti be. Majd egyszer talán végig is hallgatom az albumot. Bár elég gáz, hogy se llama helyett te llama szerepel a címében. Hozzáteszem így is értelmes, csak kevésbé tetszetős. Mind1. A fordított kérdőjel legalább ott van és ez a videoklip is tetszetős, bár ez inkább Laurent Briet érdeme, akinek a nevéhez nem más videók fűződnek mint RHCP - Fortune Faded, Radiohead - Like Spinning Plates, vagy DCFC - What Sarah Said.
Ezt a klipet legalább 1000x láttam gyerekkoromban szóval engem megmosolyogtatott:)
Jó ötlet. Nem mellesleg a Ratatat játsza manapság a legjobb instrumentális/elektronikus zenét, de természetesen csakis a Röyksopp után értendően. Pont most fejezték be amerikai turnéjukat nevéből is sejthetően a harmadik, LP3 című lemezük kiadása után, melyen olyan gyönyörűségek is találhatók mint a Falcon Jab vagy a Mirando, s novemberben ellátogatnak az őskontinensre is, úgyhogy ha valakinek van kedve, és a tárcájából is futja rá, ne hagyja ki őket.
Mennyit vártunk rá? Vagyis, vártunk rá egyáltalán? Hát öö izé a Don't Believe The Truth után már csak jobb jöhetett. De én őszintén szólva egyáltalán nem vártam. Na jó az túlzás, de úgy értem, inkább berakom a Definitely Maybet ha Oasist akarok hallgatni, minthogy egy új albumtól várjak megváltást, mert úgysem tudnak felnőni önmagukhoz. Noelt meg egyre jobban utálom a zenei világra tett megjegyzései miatt (tuti hogy a világ legegoistább embere, még akkor is ha rájátszik!), és sztem teljesen megérdemelte hogy lelökték Torontoban a színpadról. (Kanada 4ever!) Ettől függetlenül a 90-es éveknek az egyik legnagyobb és halhatatlan együttese, szóval respect, csak nyilatkozniuk nem nagyon kéne. Megint túl sokat hantázok. Foglalkozzunk az albummal.
Bag It Up. Kérdem én hogy lehet így belekezdeni egy albumba? In medias res? Oké, de ez a dal nem albumnyitó!!! Valahova a közepére elférne, de ez... nulla. És akkor itt rögtön el is értünk a legnagyobb gondjához az albumnak. Nem rendszerezett. Össze van dobálva egy-két szám és kész. Pedig igazán lett volna idejük a 3 év alatt egymás mögé pakolni őket hallgatható sorrendben.
The Turning. Na ezzel már úgy ki lehet állni milliók elé egy Wonderwall után és azt mondani, hogy ezt sikerült összehozni. Mehet a jó Oasis számok kategóriájába, amiben sajnos nem sok 2000 utáni dalt találni. A gitártéma és a dalszöveg is teljesen rendben van.
Waiting for the Rapture. Nem érdemel két mondatnál többet. Fáj a fejem ha meghallom azt a gitárt.
The Shock of the Lightning. Meg kell mondjam én is ezt választottam volna első singlenek mert catchy. És a refrénben jó a hangja Noelnek. Viszont a dal ettől még nem jó, mert a gitár unalmassá válik a végére, de ez adja meg neki a slágeres hangzást, így ez a hiba elnézhető.
I'm Outta Time. Na, ezért érdemes volt meghallgatni az új albumot. Egy gyöngyszem. Gyönyörű. Ez megy a kedvencek közé. A vonósok, a dalszöveg, a lezárás. Tökéletes. Csak hogy hogy kerül a Shock of the Lightning és a High Horse Lady közé azt nem tudom. Egyedül ez rontja el a feelingjét, ezért inkább a repeatet ajánlom ha eljuttok idáig. Ezzel meggyőztek hogy meghallgassam a következő albumukat is, és hogy még van azért bennük egy-két rejtett erőforrás.
If I'm to fall Would you be there to applaud Or would you hide behind them all? 'cos if I am to go In my heart you'd grow And that's where you belong
High Horse Lady. Ez rendben volna ha nem jutna róla eszembe folyton egy Beatles szám. Most nem jut eszembe melyik és lusta vagyok megnézni. Asszem a Revolveren volt.
Falling Down. Ez még a jó számok közé sorolható, így már 4-nél tartunk. Bár ebben is eléggé uncsivá válik a gitár-dob kettős. Viszont a dalszöveg nagyon tetszik. If you won't save me, please don't waste my time.
To Be Where There's Life. A dal címe már kapásból bejött, aztán érkezett hozzá a cool bluse-os basszus és meg is vettek. Távolkeleties feelinget kelt bennem, főleg a vége. És ezzel eljutottunk egy pluszponthoz az albumon. Sok műfaji elem megtalálható rajta, s bár kicsit kuszán vannak összedobálva, itt nagyon jól kijött.
Ain't Got Nothin'. Skipet neki. Sztem egyszer hallgattam végig. Ez úgy mindent elmond.
The Nature of Reality. Az egyik legerősebb pontja az albumnak. Ez olyan igazi rock. Kis Sex Pistols bekeverés is érződik a gitár alatt. The nature of reality is only in your mind. Ezek után hogy lehetne rossz? Ha a vége kicsit el lenne nyújtva akkor sztem ez jó lett volna albumzárásnak.
Soldier On. Jó dal. Lenne... ha nem az album vége lenne. Ide valahogy nem illik, pedig a visszhangokkal és hangjátékkal nagyon élvezetes, de a végén már sok az a soldier on. Arról nem is beszélve hogy rosszabbkor ki sem adhatták volna, mert mindig a Coldplay Lovers in Japan-je jut eszembe, hiszen ott van rögtön az elején hogy soldiers you've got to soldier on, de elképzelhető hogy ez csak engem kerget az őrületbe.
Összefoglalva ha az albumot nézzük akkor egy rémesen összedobált dalkupacot kapunk, ezért csak 5/10-et érdemel, viszont ha a dalok minőségét vesszük figyelembe akkor annyira nem mondtak csődöt és egy 8/10-et ki lehet nekik osztani. Lesz jobb. Reméljük.
Na ha valamire rá lehet azt mondani hogy experimentális, akkor ez az. És inkább maradjunk is ennél, minthogy rájuk akasszunk olyan jelzőket mint noisepop és társai, amivel a kritikusok előszeretettel szeretnek dobálózni és egyúttal hülyét csinálni magukból. Még anno a Skins 2. évad 4. részében hallottam először. (Ezt nagyon megjegyeztem mert az volt a legjobb rész zenei téren Arcade Fire-rel meg mindennel együtt, + egyébként sem volt gyenge a roadtrippel és Michelle házával:) Skins 4ever.) Na mindegy szóval jövő januárban jelentkezik új (8. vagy 9.?) albummal ez az ezredforduló óta működő Baltimore-i srácokból összetevődött társulat. Addig is hallgassuk ezt a csodát. Tavasszal minden nap lement legalább 10x és golyórugdosóan fantasztikus egyszerűséggel beküzdötte magát nálam minden idők legjobb 10 dala közé. BTW a klipje legalább olyan furcsa és értelmetlen mint a dal.
A dalszövegén nem tudok napirendre térni, de éppen attól tetszik annyira hogy semmi értelme, s mégis annyi mindenről szól.
I can't lift you up cause my mind is tired It's family beaches that I desire That sacred night where we watched the fireworks They frightened the babies and you know They've got two flashing eyes and If they are color blind, they make me feel That you're only what I see sometimes
Az elmúlt 1 hét eléggé húzós volt ezért kis kihagyást kellett tartanom. Költözés (4 szobán át!!), autófeltörés, wifivel baszakodás és egyéb szép dolgok tettek keresztbe nekem az elmúlt 7 napban, de most már settled in és uccu neki. Elég sok dolog történt úgyhogy catchup. -Új Oasis album. Sokkal jobb mint amire számítottam, de nem váltották meg vele a világot. -Kaiser Chiefs is letölthető már 1 hete, de még nem volt időm meghallgatni. -Új Pretenders album. Meglepetésként hatott és meglepően jó is. -Tegan feltűnik egy Against Me! videoklipben. Borne on the FM Waves of the Heart:
Már az ACL festivalon is beugrott hozzájuk a szám erejéig. A rockos csaj végre rockol:) Kíváncsi vagyok milyen lesz az elektronikus sideprojectje Hunter Burgannel.
-Az ikrek tiszteletüket tették a Letterman showban is:
Tegan végig csukott szemmel. Álmosak vagyunk vagy csak be vagyunk tojva? Legviccesebb mikor a végén állnak a két oldalán mint valami gnómok:D Megvoltak a new yorki koncertek és valami hatalmas volt. Majd jön a beszámoló. 16-19-ig minden este LA, Henry Fonda Theatre. odab*sz.
Holnap Neo és Nemjuci. yeah. Viszont így az északi jazzestet ki kell hagynom. Sebaj, jövő heti rádays neoparti kárpótol majd érte. oyeah.
wojo4hitznek köszönhetően kapunk egy kis bepillantást az első, igazi turnés koncertbe. Mert eddig ugye az első három csak fesztiválos volt. De most a City and Colour (Isten áldja a maplerecordst) és a Girl in a Coma supportjával elindult a hivatalos headline tour. Az első megálló Atlanta volt, ahol akadt egy-két meglepetés és sztem az egyik legjobb Tegan és Sara koncert volt a keddi. A You Wouldn't Like Me-val kezdtek, Sara pedig figyelmeztette a közönséget hogy ne lepődjenek meg ha néha elrontják a dolgokat :)
Ezután jött az I Bet It Stung, majd Sara elkezdte kritizálni Ted öltözékét, merthogy utánozza őt. Pedig nem is. Go Ted! Itt egy Walking With a Ghost jött, ami után Tegan is bemutatkozott egy 95% chance to fuck it uppal megkérve a közönséget hogy hagyják figyelmen kívül a botlásait. De nem rontotta el, sőt, übercsászár Are You Ten Years Agot adott a nagyérdeműnek.
Ezután következett az este és az év egyik fénypontja, azért az egyik mert mindjárt jött utána a másik is. Új Tegan and Sara dal. Bizony. Majd besz*rtam mikor megláttam hogy Give Chase... mondom ezt nem ismerem. Az a helyzet hogy ez valójában egy 5 éves szám, de még soha nem játszották sehol és soha nem is adták ki semmilyen formában, még internetre leakelve sem, és ez bűn! Mert kib*szott jól szól. Nagyon nem Tegan and Saras, inkább olyan My Brightest Diamond + korai U2 ötvözetnek tudnám jellemezni, de ez sem pontos igazán. Viszont tudjuk hogy Tegan mindig elő tud állni olyan darabokkal mint a When I Get Up vagy az Are You Ten Years Ago. A lényeg hogy hihhhetetlen jó. Túlvilági, sötét, világos, gyors, lassú, minden ami kell. John McCaain, Barack Obama or Give Chase. Give Chase:
"I got so high before I got on stage." Tegan elemében volt. Biztos bejött a közönségnek a Give Chase. Hop a Plane + Superstar kettős ismét, csak mivel most másfél órás a set 40 perc helyett, így teljes a Superstar is. És nagyon jó:
És akkor most az este és az év másik fénypontja. "We don't wanna spoil you with the hits." Nem is kell Sara... egy Love Type Thing pont jó lesz... és még az se baj ha olvasod a szövegét. Mit nem adnék hogy ezt hallhassam élőben... ugyanígy vagyok a We Didn't Do It-tal is, meg még egy pár számukkal:P Még 20 eladott cd és lesz pénz teleprompterre. lol. oh it's a love type thing, a sure type thing:
Sara egyetlen vidám szerelmes dala. És a legjobb. Tegané pedig a When I Get Up. Neki is az a legjobb. Talán többször kéne jókedvűen dalt írniuk. De Tegan magyarázata arra hogy miért nem teszik teljesen helytálló, és nem tudok mást tenni mint egyetérteni vele. WIGU után következett az Umbrella, és végre jól hangzott. Ráadásul teljesen új mix volt. Bejövős:
Where Does the Good Go-s közönségénekeltetés. Majd következett az este röhögős része. Tegan 3 percen át hadar hibátlan déli akcentussal. Teljesen kész:
Like O Like H, aztán One Second. Seduce? -"What do you think about that Sara?" -"Mmmm..."
Nagy banter. Tegan and Sara for prez! Minden nap ajándék. lol. Bírom hogy pont mikor politikai propagandává változna az eszmefuttatás akkor jön Sara és megmenti a helyzetet egy 'dance with a republican' dologgal és máris oké minden. Hogy táncol... aranyos. De Tegan miért lövi le? :\ She's not Tina Fey, she's actually Sarah Palin. Haha. Ők is néznek SNL-t :)
Call It Off, The Con, fake encore, és megint egy érdekes dologhoz érkeztünk. The First. Ezt se játszották még élőben ha nem csal a memóriám. Így meg biztos nem. Tegan + Dallas Green (City and Colour frontman), akusztikus verzió. Hibátlan.
I Won't Be Left. Akusztikus tapsolós változat. Hát így se hallottuk még, meg egyébként sem, de tetszik ahogy Tegan átéli a dalt. Látszik rajta hogy élvezi a régi dalokat játszani :)
Majd Nineteen és elköszönés. We can change a lot of people. That's how we roll. :) Well, you definitely changed me Sara and I thank you for that. Ted Gowans, Shaun Huberts, Johnny Andrews. A végére pedig egy Back In Your Head.
Ezeken kívül még játszották a Burn Your Life Downt valahol a közepén és a Living Roomot valamikor a végén. A közönség eléggé odatette magát hangulatcsinálás terén. Eddigi legjobb koncert volt, de sok régi szám van amit még nem játszottak és sok koncert van még hátra. A következő ma lesz Baltimoreban. Ha lesz időm meg rendes felvétel róla akkor arról is írok. Addig farewell.
- "We're lesbians." - "Ehh, kind of disappointing but we can still hang out." imádom Tegant:D ahogy eljátsza a futást... és az a kalapXD
Ugye Atlantában volt a legutóbbi koncert kedden és majd jön is a beszámoló amint Jaime befejezte a feltöltésüket (megjegyzem k. jó koncert volt tele ilyen jelenetekkel), de addig is csemegézünk egy kicsit.
Back In Your Head. Mindenki látta gondolom a videót, aki nem az szégyellje magát itt. Az az érdekessége a videónak hogy a balaclavas (símaszkos - imádom a kanadai kifejezéseket) emberek valójában fanok voltak, akik volunteerként mentek el a shootra. Szép magyar mondat... És az egyik ilyen fan volt Jaime is, aki nem egy-két T&S koncerten fordult már meg és akinek a beszámolóját elolvashatjátok itt erről a több mint 1 éve történt eseményről. Érdemes elolvasni mert insider, érdekes és mókás. Ha amerikai vagyok én is simán megcsinálom azt amit ő. Ekkora lehetőséget ki hagyna ki? Nem kicsit irigylem érte... De legalább csinált videókat meg képeket. Néhány részlet:
"...they thanked us for coming, and said it was great we were there because their family was there and we were helping to prove to their family that they had actually chosen a good path for their lives... LOL. then sara told us that they had actually been watching us from the back the whole time and laughing at us (thanks guys!), though the best was when sara said, "this looked really cool in my head... but you all kind of look like burn victims!" (hard to disagree, there...) then sara asked if we were being paid (we all laughed) so then she says, "well, thank you for donating your time... tegan has promised (tegan looks at her curiously) that she will give you all pleasure at the end of the day. (everyone cracks up and tegan turns and walks as if to leave the auditorium and says, "thanks a lot, sara, our FAMILY is here, i mean, our MOM is right here!")"
"while we were standing up on stage, tegan and sara were supposed to run back onstage on the opposite side they had run off from. this was especially entertaining because they were supposed to run on looking all breathless... so in an attempt to be breathless they were back there doing jumping jacks, jogging in place, pretending to beat each other up... (tegan: (jumping) "have you done jumping jacks in a long time??" sara: (jumping) "no." tegan: "they're hard!" .... sara: (jumping around, breathless) "i am a lazy person! i am going to have a stroke and die right here and we're just going to have to make do with what we've got!") it was just so funny, that at one point, right after we finished a take, the costume lady came up to me and was like, "do you know you were smiling through that whole time? you have to look serious!" and i'm like, "serious! right! i'm serious!" like it's possible to be serious with their running commentary going on between every take..."
"everyone went to get changed out of their costumes, and people started trying to take pieces of clothing (when we were onstage behind tegan, she was like, "do you guys at least get to KEEP those things?" we all shrugged, and she was like, "i'll put in a good word for you...") so when the costume lady started freaking out at us, someone was like, "tegan said we could!" and the lady was like, "she can't just make an executive decision like that!" and disappeared back into the boiler room... a few minutes later she came out and told us we could each keep ONE outfit. yeah, we see who's in charge around here. heh. :) i grabbed black sweatpants and a black t-shirt (the socks and gloves were just gross at that point) and a white balaclava for them to sign (tegan wrote "don't wear me" on mine..."
Hát nem ők a legviccesebbek széles e világon? De! ennyi.
Oké, most regeltem twitterre, de csak mert Kaki is (: (Egyébként nagy baromságnak tartom.) Szóval lényeg hogy a mai Houseban bizony benne lesz a First Brain! juhú. Úgy látszik holnap egy óráról ellógok hogy megnézhessem minél hamarabb. hehe.
De ami még ennél is fontosabb (év híre kat.) az az hogy az An Horse Kateje és Damonja szerződést kötött az újonnan alapított new yorki Mom & Pop Music Companyvel a mi Sarank révén, és már fel is vették a debutalbumukat, valamint egy videót is készítettek! Az album 2009 januárjában jelenik meg, de már hamarabb letölthető lesz az iTunesStoreból. Nem akármilyen kiadó ez, mert az első általuk kiadott lemez első lett az itunes albumlistáján. Végre lesz normálisan rögzített Postcards és Company. Kár hogy nem 2008ban jön ki mert akkor még ráférne az év top10-es listájára :)
"I think our bff Sara Quin is happy with it too. She helped us out. " - mondta Kate, valamint azt is elhintette hogy Saraék randevúra hívták őket úgyhogy jó koncertekkel teli jövő elé nézünk.
"Kate's lyrics about love, relationships and the tendency to fixate on disabling neurosis in oneself have become my mission statement," said Quin, who will A&R their full-length debut, scheduled for January 2009 release. "I get goose bumps, electrical currents running up my arms listening to them - I love this band." Mindig meglepődök mekkora szókincse és milyen választékos beszéde van Saranak. I love this band too honey.
Napjaink legjobb liverpooli bandája. Ma eddig 4x ment le a Velocifero. Lehet hogy új rekord lesz. Imádom ezt a darkos-undergroundos, gépies-electros hatású albumot. Csak a sokszori hallgatás végzetes kimenetelű lehet depresszióban és öngyilkosságban megnyilvánulva. De nem érdekel mert ez a season of illusions! Épp turnézgatnak. Körbejárnak minket, de ide persze nem jönnének. 2 milliós város, de évente csak egy normális nemzetközi koncert van, és ahhoz hogy valaminek elérjen idáig a keze, legalább olyan híresnek kell lennie mint a Coldplay... Okt. 21. Bécs. Ki kéne menni. Na, valaki? Egy kis kedvcsináló:
Ezt a számot ma elég sokszor meghallgattam. Aranyos dal? Mmmmmja.
Butterflies. Lovers in Japan. Ohh, az emlékek.
New York Waiting. Megnézni de iziben. Egyik kedvencem lett. Joachim Hedén rendező nevét azt hiszem meg kell jegyezni mert ezután a debut után nagyon kíváncsi vagyok mit tartogat még a tarsolyában. Sokszor láttam már hasonló történetet ami sajnos gyakran klisébe ment át, de ebben valami mégis más volt a matt jelenetekkel, a hosszú csöndekkel, a new yorki felvételekkel(rég nem láttam ilyen jó és sokrétű felvételeket róla, NY imádóknak kötelező). A színészek nem nyújtottak maradandót, de az az érdekes hogy nem is volt rá szükség. A legjobban Amy levelének a megfogalmazása jött be a végén. Van ebben a filmben valami varázslatos, valami furcsa. Láthatjuk hogy manapság is lehet újat alkotni. És ritka dolog, de a szinkronos változata is jó. Ah, the ladybird.
Nem őrültem meg és számolni is tudok. Azért Part 3, mert a Part 2 a Treasure Island koncert lett volna ami 21-én volt, de ott kb. ugyanaz volt a setlist meg minden mint a Street Scene-en, így arról nem írtam. Azonban kb. 5 perce sincs hogy Tegan és Sara lesétált az austini fesztivál egyik nagyszínpadáról. 45 percet játszottak és bár itt sem volt sokkal másabb a setlist mint az előző két koncerten, némi változás mégis tapasztalható volt. Elmondhatom hogy ez volt életem második élő Tegan és Sara koncertje, hisz az operatőröknek köszönhetően majdnem olyan feelingem volt hogy ott vagyok a tömegben, ezért most személyes élményekről írhatok.
A You Wouldn't Like Mevel kezdtek, amit egy I Bet It Stung követett. Ezután a Burn Your Life Downba sült bele egy picit Sara, de az ártatlan fülnek nem volt észrevehető, max Tegan röhögése lehetett gyanús egy kicsit a nézők számára. Ekkor jött egy szusszanásnyi hülyeség Tegantől, miszerint a meleg miatt egész nap bikiniben rohangált, de ezzel egy időben Sara - megelőzvén Tegan önmegszégyenítését - belekezdett a Walking with a Ghostba. Ezt a Hop a Plane - Superstar kettős követte, és az átvezetés megint nagyon ász volt. Aztán szépen sorban a Nineteen, When I Get Up - Umbrella, majd Living Room. Itt Tegan elfáradt, ezért beszélt egy kicsit a választásokról. Szerinte Obama megköszönhetné neki hogy minden koncerten neki kampányol :) Eztán Sara elmondta nekünk amit ők is nemrég tudtak meg, miszerint amikor megszülettek nem mehettek haza a kórházból egy ideig mert valami 'nemértettemmilyen' reflexük még nem alakult ki. lol. Nagy nehézségek árán belekezdtek a Where Does the Good Go-ba. Tegan másodszor is elrontja, J5 már 3 perce nyomja a kezdőütemet, erre Tegan elkezd röhögni, Sara pedig lenéző arckifejezéssel: "Remember this one Tegan? Remember when you wrote it?":D Aztán nagy nehezen sikerült eljátszaniuk és következhetett a Call It Off, a One Second ("Here's one from an EP we put out not so long ago." ja, relatíve nem régen, csak lassacskán 1 éve...), a Con és a Back in Your Head. Ebben a sorrendben. A koncert elején nem igazán voltak összehangolódva az ikrek, de negyed óra után megtalálták a közös hullámhosszt, és onnantól nagyon ott volt a dolog. Ahhoz képest hogy 45 percet játszottak eléggé eseménydús koncert volt. Szívesen ott lettem volna. Nem csak lélekben, hanem testben is :)
Nagyon jól hangzottak: I Bet It Stung When I Get Up Living Room Call It Off One Second
- Meghallgatható a Razorlight Wire to Wire című dala az együttes myspace-én. Mondták hogy új hangjuk lesz, ez igaz is, de nekem nem jön be.
- Nyilvánosságra került az Intimacy borítója. Pöpec lett:
- Katy Perry feldolgozta az MGMT - Electric Feeljét:
Aranyos lány. Róla van szó:
- Kijött az új Coldplay promo video a közeledő Lost kislemezhez. Live felvétel, semmi extra:
- Október 21-én megjelenik az Of Montreal kilencedik albuma Skeletal Lamping Collection címmel és már két szám meghallgatható az együttes myspace profilján. A Nonpariel of Favor tetszetős. Az album érdekessége hogy nem csak album hanem, mint azt neve is mutatja kollekció, így pólókat meg táskákat meg mindenféle hasznos és haszontalan dolgot kaphat az aki előre megrendeli az interneten. Bővebben itt. Look out, it's too cool!
- A Kaiser Chiefs új albuma is közeleg ezért kapjuk az újabbnál újabb viral videókat, amellett hogy már két klipet is megtekinthetünk. A Never Miss a Beat után a Spanish Metalt is.
- És a legfontosabb dolog!!! Hajnali 2:45-kor mindenki menjen erre(csak este kezdődik a közvetítés szal addig nem megy a link) az oldalra és nézze Tegant és Sarat amint élő közvetítéssel koncerteznek egyenesen Austinból! juhú. De aki nem akar éjszakázni az meglesheti este 10:30-kor a Stars koncertjét ugyanott, ami szintén biztosan ász lesz. De lesz még Kills, Raconteurs, Foo Fighters, Band of Horses és még sok jó együttes, szóval tényleg érdemes nézni. Full line-up itt. Tegnap a Beck, a CSS és az MGMT is egész jó volt.
Ha olyan helyen szeretnéd kiterjeszteni zenei tudásod ahol nem csak egy bizonyos stílusra reflektálnak és azért elég mainstream ahhoz hogy értsd is miről van szó akkor ott a Pitchfork, meg a Spinner amik erre a célra tökéletesek, de itt ki is fújt. És ez nem elég. Ehhez jön pluszba az az egy-két extrás oldal ami kevésbé mainstream, pl. DrownedinSound, CMJ, music-reviewer. De még ezekhez is kell valami, mert zeneőrült vagy. Ekkor jönnek az olyan zenei blogok mint ez is, vagy a myspace-en, lastfm-en, bebon és kisebb társaikon való keresgélés. Ilyen szempontból talán a Hype Machine és az imeem a legjobbak. Aztán ha még ezzel sem basztál el elég időt a napodból, akkor jöhetnek a rajongói és a fájlmegosztó siteok. Na nekem kb. ebből áll egy napom 3 órája:)
Emellett persze találhatók rossz oldalak is, és mint mindig, ezekből van a több. Lásd NME. Minden nap megnézem, de csak azért mert nekem meg szabad. Aki kezdő és naiv és nézegeti az könnyen olyan hülyévé válhat mint az ott publikáló írók. A híreket érdemes megnézegetni, de a kritikákat nincs értelme, mert vagy felcseszed rajtuk az agyad, vagy bele is halsz. Először még csodálkoztam hogy a britek legnagyobb zenei újságjának internetes oldalán miért nem írnak kommenteket, de később kiderült hogy írnak, csak mivel mind negatív ezért a moderátorok sebesen törlik is őket. Tegan and Sara tavalyi Con albumát gyengének találták, mire Tegan nyilvánosan beszólt a magazinnak egy londoni koncertjükön. Valami ilyesmi volt hogy "...he called it an immature emo record! immature? i'm older than he is! and don't even get me started on emo. but who cares about nme anyways?" lol. valahol még meg is van az a videó. Mellesleg az újságban az interjúkat érdemes elolvasni (júniusi CSS örökkedvenc), mert még Noel Gallagher is ad nekik, akkora neve van az újságnak, valamint a fényképészeik elég jók szóval az albumokat is érdemes böngészni a siteon.
Az NMEnek a magyar megfelelője a Wan2. Csak itt még az interjúkat is fölösleges elolvasni, mert hülye kérdéseket tesznek fel, nem olyan híres embereknek. Tehát csak a basszusgitárost tudják kérdezgetni arról hogy milyen lábbal kelt fel és hiányzik-e a mamája. A hírek pedig a legviccesebb része az újságnak. A hír szerintem azt jelenti hogy relatíve új információ, aminek a birtokába kerülhetsz. Na most én beleolvastam a szeptemberi újságba és kb. júniusi hírek voltak benne, úgyhogy picit kinevettem őket. Aztán ott vannak a koncertbeszámolók. Többnyire nem azt írják le hogy mit nyújtott az együttes, hanem hogy mi a kedvenc kajájuk meg hogy ki állt mellettük a koncerten és egyéb hasonló kutyául irreleváns dolgokat. Nekem nincs semmilyen zenei képesítésem, de szerintem jobban le tudnám írni a koncertélményt mint egyes ottani újságírók. Bár jobban belegondolva biztos nekik sincs semmiféle zenei képesítésük, csak újságírási végzettségük, és azt maguk előtt lóbálva mennek be a koncerten a tömeg közepébe büszke fejjel, VIP kártyával a nyakukon. Tehát fizetnek a hozzá nem értőnek, hogy menjen egy olyan helyre ahova nem való, és kapjon egy csomó pénzt egy szar beszámolóért amivel kitörölhetnék a seggüket. De a magyaroknak jó ez.
Legjobb a Coldplay előzetes cikk volt. Nem állnak sem a Coldplayt szerető, sem a Coldplayt gyűlölők közé, mert: "A fikázás felháborodott rajongók panaszleveleit, a dicséret bősz anyázást von maga után." Namármost, ha már egyszer egy zenekarról ír akkor az nehezen lesz objektív, mert valami véleménye úgyis van róla (a cikkből végig a fikázás jött le + az utóbbi két albumot 3-as csillaggal jutalmazták.), másodszor ha nem áll egyik oldalra sem akkor mind a két tábor bombázni fogja, szóval ez egy gyorsan elvetendő hülye ötlet volt, amit nem vetettek el...
Aztán ilyen van benne hogy "Szeretjük a Coldplayt, mert fellépnek nálunk." Na és? Tibetben meg nem. Másik: "...előadták a Live 8-en a Bittersweet Symphony-t Richard Ashcrofttal." Hát ez tényleg az ő érdemük. Csak a Live 8-et nem ők szervezték, a dalt pedig nem ők írták, de milyen jófejek hogy megpengettek egy-két akkordot! És a negatívumok. "Nem szeretjük a Coldplayt, mert ők maguk fikázzák a Parachutes-ot és az X&Y-t." Kérdem én, ha a saját zenéjüket nem fikázhatják akkor milyen jogon fikázza bárki bárkiét? Ezt a baromságot. "...sok nyálpopzenészt/zenekart zúdítottak a világra." Szerintem is így volt. Sereget toboroztak szarhangú emberekből, mindegyiknek adtak egy mikrofont, majd kieresztették őket a világ bizonyos pontjain csak hogy nekünk szar legyen. Megtörténhet!!! "...az új lemezcím eléggé 'rickymartinos' lett." 1. Nekem ez eszembe se jutott míg nem mondta, ergo ő biztos sok RM-et hallgatott anno. 2. Nem tud spanyolul vazeg és nem jön rá hogy teljesen jó címe van. 3. Mi a baja Ricky Martinnal? Nem az a mai eszme hogy nem kritizáljuk mások ízlését? Saját magának való ellentmondás rulez. Negatív: "...a Radiohead felől inkább a U2 felé húznak". Pozitív: "...Brian Enoval vették fel az új lemezt." Ööö, nem ő volt az aki az All That You Can't Leave Behindban is közreműködött? Ja, de, hisz meg is említed a cikkben... hülye vagy. És jótanács, ha a Coldplay táborai közül nem akarsz választani, akkor a U2 táborai közül sem kellett volna, mert mindkettő legalább 10x akkora mint a Coldplay-é. Lúúúzer.
Az albumok csillagozásával amúgy egyet értettem az újon kívül. Biztos nem hallgatta meg kettőnél többször, mert akkor nem hármast adott volna neki. Vagy csak nem ért a zenéhez, vagy nem szereti, de akkor meg mitől objektív a cikk? A lényeg hogy hülyét tud csinálni magából annyival, hogy másfél csillaggal alulértékeli. Tanulság, soha ne menj újságírónak. Hozzáteszem amit a Crystal Castlesről írtak is elég vicces volt, ahogyan a Róisín Murphy beszámoló is, de hát mit várunk egy olyan magazintól ami a Viva la Vidanak 3/5-öt ad, a Fleet Foxesnak meg 4/5-öt. Nem rossz az az album, de azért ez mégis nevetséges, hisz akkor a Viva la Vida 8/5 kéne hogy legyen. Mindegy, ha jó magyar újságot akarsz olvasni akkor vegyél Freeet. De inkább olvass online. Ha pedig nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor valahogy tedd rá a kezed egy Spin magazinra:)
Wowww, ez még mindig hosszú pedig már egy csomót kitöröltem belőle. Nem baj, így marad.
Ugyan már szombatra áll az idő, bennem még mindig a keddi nap eseményei, pillanatképei pörögnek le újra és újra. Ellátogatott hozzánk Chris és zenekara ezzel a csodálatos új albummal, amiről, ha emlékezetem nem csal, minden számot előadtak nekünk. Át kellett vészelni 1-2 óra álldogálást miután beengedtek minket a küzdőtérre az Albert Hammond Jr produkcióig, aki egyáltalán nem volt rossz, sőt, nekem annyira tetszett hogy most már meg is jegyeztem a nevét. Bár egy Strokest kétségtelenül szívesebben láttam volna fent a színpadon:). A Coldplay hatásosan a Life in Technicolorra vonult fel a színpadra, s még leengedett, de átlátszó függönyök mögött örvendeztettek meg minket a legjobb albumnyitó számmal ever.
Ezek után pörögtek az olyan slágerek mint a Violet Hill vagy az In My Place hangulatos fényjátékkal és interaktív, közönséggel való kapcsolatteremtéssel. És persze eljátszották a kedvemért a Strawberry Swingst is ami az egyik legjobb lassú Coldplay szám.
Ezenkívül kaptunk egy csodás Hardest Part only piano verziót is, amit sajnos nem sikerült felvennem mert háttal voltak nekem. Majd ismét robbantak a slágerek a Viva La Vida és a Fix You vezérletével. Ekkortájt hátramentek a csarnok másik végébe és néhány ülő nézőnek orgazmust okozva, tőlük fél méterre eljátszották a Scientistet, sőt, még a dobos is elhúzta a nótánkat.
A végéhez közeledve jött számomra az igazi csemege. Lovers in Japan. Kedvenc Coldplay dalom már egy ideje. A háttérvideóval, a fényjátékkal és a pillangókkal nálam elérték a 'na jó most itt állítsuk meg az időt hogy feldolgozhassam, de legalább játsszátok el még egyszer' feelinget. Unbelievably beautiful!
Ezután kaptunk egy olyan erőteljes Yellowt a képünkbe, hogy hazafelé sírhattunk a metron/buszon hogy miért kellett hogy vége legyen. Second best concert experience ever? Yeah, that sounds 'bout right. Fancy going to another one? Hell yeah!
Nagyon ott volt még: Cemeteries of London, Politik, God Put a Smile Upon Your Face
Elindultak amerikai körútjukra, és végre normális felvétel is található a weben az első állomásról winkedinkienek köszönhetően, aki folyton szállítja nekünk a jobbnál jobb felvételeket. és még nem volt alkalmunk csalódni benne. Az egyetlen gáz az, hogy kikapcsolta az embedet, így mindössze linkeket tudok adni. Csodás koncert lehetett. Látszik hogy eléggé felkészültek erre a turnéra, mert Tegan sem téveszt annyit mint régen, és néhány szám közé csináltak átvezetőt, ez pedig eddig nemigen volt rájuk jellemző előadásmód. Ami nekem nagyon tetszett az a Hop a Plane - Superstar kettős volt. Tegan tényleg kitett magáért. A One Second-öt is tátott szájjal bámultam, mert azt még ugye sohasem játszották, és bár egy I'll Take the Blamet szívesebben megnéztem volna (biztos vagyok benne hogy a turné során még erre is sor kerül), ez is tetszett. Az Umbrella cover When I Get Upból átvezetett 1 perces változata gyenge volt (nekem a Sydneys verzió sokkal jobban bejött), de Sara azonnal kijavította hibáját a Like O Like H csodás performanszával. A Tegan és a közönség által előadott Speak Slow akusztikus változata pedig az este csúcspontja lehetett:
Tegan: 'Oh, hold on one second. I just can't remember the words. How does it start?'
Sara: 'Oh, that's age right there, grandma.'
Tegan: 'You guys are doing such a good job. I really appreciate it. Ever since I got all busy with American Idol, you know, I just uh...I really lost my focus and uh...'
Sara: 'Are you just giving up? This is it?'
Tegan: 'No, I'm not giving up.'
Sara: 'If you're going to be the band leader, if you want the audience to sing it, fucken play the chorus and let them sing it.'
Tegan: 'Alright.'
Sara: 'Just you.'
Tegan: 'Just me and them? Oh, christ. Okay, here we go.'
Végül a koncert után a közönség egy Happy Birthday-vel köszönte meg az 1 órás adrenalin/endorfinbombát. Nagyon szívesen participáltam volna én is ebben a csodás estében.
Aki szeretné a többit is végignézni annak itt a playlist linkje.
Majdnem olyan idős mint az Emmy díj. Én meg majdnem akkor születtem amikor ő. Az a fránya 1 nap.
Legalább 10 dala van amire azt mondanám hogy fuu ez a legjobb száma. Ez egy azok közül. A dobot az elején évekig el tudnám hallgatni. Atlantic Cityt akartam, de a Dublinos verziót nem találtam meg nézhető minőségben. I walked the avenue till my legs felt like stone. I heard the voices of friends vanished and gone. At night I could hear the blood in my veins, just as black and whispering as the rain on the streets of Philadelphia. Na ez dalszöveg. Hogy ezen mennyit lehet bőgni te jó ég... Egyik ok amiért szégyellem hogy a mai fiatalságot (értsd 20 év alatti) képviselem az, hogy a korombeliek 80%-a azt sem tudja ki ő. A szüleitek mit hallgattattak veletek mikor gyerekek voltatok, de most tényleg? Így mikor őt hallgatom mindig 50 évesnek érzem magam. De lehet hogy éppen ezért van meg a varázsa. Bruce is God! Peace out.
Most ezt komolyan gondolták? Szerintem menjenek nyugdíjba... ha nincs ihlet akkor nem kell zenét szerezni. Ez ilyen k. egyszerű. Tipikus példája annak, hogy csinálsz egy nagyon jó első albumot, azután pedig nem tudod utolérni saját magad. Az Oasisnál is ez a helyzet, csak ott három albumig kitartott a jóság. Nem olyan rossz ez a dal, de nem is jó. Márpedig ha ez a legjobb amivel elő tudtak rukkolni első kislemezként, akkor a többire nem vagyok kíváncsi. Maybe I expected too much. Whatever. Listen to it while you can, and while you still want to.
Are we human? Or are we dancers? Most mi van? Ez hogy függ össze? Nem kell hogy értelme legyen, de azért ne legyenek úgy egymás mellé dobálva mondatok mint például Józsi elment málnát szedni és megette a medve. A gázolaj ára ismét emelkedik. Mert ennek így híradós feelingje van. An asteroid is headed towards the earth and we'll all be dead in two hours. Now let's here what Leslie has to say about this week's weather forecast.
Először is, valaki csinált egy jó kis szülinapi vidit.
Teganék tegnap összedobtak nekünk rajongóknak, vagyis "barátoknak" egy videót amin elmondják miről is fog szólni ez a turné. Valamint megtudhatjuk hogy szerdán Sara egész nap füvet szívott és hogy Tegan még mindig nem tudja a Superstar dalszövegét. Lesz Umbrella, meg régi számok, meg unreleased, meg B-sides, meg minden amire csak vágytunk. Ilyenkor nagyon élnék Amerikában... de mivel nem ott lakom így kénytelen leszek itthonról figyelemmel követni az összes koncertjüket. BTW Tegannek tök jó a pulcsija és turkál az orrában:P "You were like spoken words." "We'll have a lighting show, so it's not like Pink Floyd, although that'd be what I want 'cause I'm superhigh":D "I mean if it were me, and I was my fan, like if I was a fan of me... - Which you are. -I am, totally" az a kuncogás... Tegan a legjobb. Pedig nyár elején még Sarat imádtam. A lényeg, a tesók újra együtt. Amerika, készülj!
Végezetül én pedig egy kis szülinapi tortát ajánlok nekik:)
Bár tegnap a Neo koncerten a színpad előtt már kicsit zavaró volt a hanghatás, nagyon jó mixekkel örvendeztetett meg minket Matyi és csapata. Enikő hangját végre lehetett hallani, nem úgy mint szigeten, és nagyon jó formában volt. Talán ilyen jól még nem is hallottam szólni azt az Isten adta tehetségét. Az egyetlen zavaró dolog az a koncert rövidsége volt, meg hogy kevesen voltak az emberek, de az már nem az ő hibájuk. Szóval egy 9/10-et mindenképp adnék nekik.
De ezt a bejegyzést nem azért írom hogy a Neo koncertről áradozzak. A mai nap az év egyik legfontosabb napja, ugyanis 28 évvel ezelőtt, ezen a napon látta meg a napvilágot Tegan Rain Quin, majd 5 perccel később Sara Kiersten Quin is. Sara állítása szerint kirugdosta Tegant, mert 5 perc nyugalmat szeretett volna anyukájuk pocakjában. Ezt valahogy meg tudom érteni.
Hosszú idő telt el azóta, hogy a kedves mama elvitte őket első fellépésükre egy házibuliba. Neil Young sem tegnap fedezte fel őket, én pedig úgy érzem mintha legalább 100 éve ismerném őket. A múlt évezredben Sara and Tegan név alatt kiadott Under Feet Like Ours című albumuk óta 4 nagylemezük volt, és jövő év végén remélhetőleg jön a 10 éves fennállást ünneplő 5. album. Tegan pedig túl sok szabadideje miatt úgy döntött hamarosan kiad egy albumot Hunter Burgan társaságában. A sörrel teli koporsós sztoritól kezdve a Bruce Springsteenes koncertélményeken át a verekedős Saras sztorikig milliónyi banterrel csaltak mosolyt az arcunkra, és reméljük nem hagynak fel ezzel a jó szokásukkal ezután sem.
Olykor-olykor egy kis nevelést is kaphattunk tőlük. Például hogy hogyan kell koncerten táncolni, vagy hogy miért nem szabad a cipőnkkel mást agyonverni. Nyugodt szívvel kijelenthetem hogy életünk és a világ sokkal szegényebb lenne nélkülük. Ezúton is Boldog Születésnapot kívánok minden rajongó nevében is a lányoknak. Keep on rockin' girls!
10 óra van és hazaértem? Oyeah. Jól összezsúfoltam ezt a szerdát... de legalább az összes többi napom laza. Most zenei oldalról fogom megközelíteni ezt a hosszú, utazásokkal teli napot. Az első érzelemroham a DCFC - No Sunlight-ja alatt jött rám, mikor reggel félálomban próbáltam nem éhen halni a tömegközlekedési eszközökön és valami szebb dologra gondolni. When I was young lying in the grass... aztán sajnos a címből adódóan kinyírja az optimizmust. Délben valahogy nagyon világos lett az ég, ami szokatlan volt az utóbbi pár nap időjárásához viszonyítva, és rögtön a grey skies and light fading jutott eszembe, ezért benyomtam a Stars albumot, és már jött is a második érzelemroham a Bitches in Tokyo közben. Ezután úgy gondoltam mivel holnap Neo lesz, frissítsük fel a dalszövegeket, és az Endless Roads sorai fél perc alatt megnyugtatták rohanó kis lelkem. I see endless roads and the quiet sea... A 4. érzelembomba, és a legjobb, az 10 perce történt, amikor a jövő heti Coldplayre készülvén hosszú idő után újra végighallgattam a Parachutest, és hazaértem az Everything's Not Lost végére. Kinyitod a liftajtót, a kulcs halkan bekúszik a zárba, a felvillanó fény könnyeden kényezteti az arcod, táskástól-kabátostól lehuppansz az ágyra és Chris belesúgja a füledbe hogy everything's not lost. Imádom mikor pont úgy érkezem meg valahova hogy lemegy az album. És ezek után most így ez tetszett meg:
Úgy körbetekernék vkit. Holnap asszem a Today Will Be Better I Sweart fogom hallgatni, mert ma még a zene sem segített a fárdtság leküzdésén.
The moment we've all been waiting for is here! Tegan and Sara's music video for Call It Off is officially out! And it's amazing. Watch.
Sara! Mit művelsz a nővéreddel?! Rossz kislány... Megint szépen néznek ki, és Angela Kendall ismét jó munkát végzett. Tegan arca a végén azért mindent elmond. 'Mondd már hogy ennyi mert nem kapok levegőt!' Aranyos amikor felhúzza a szája szélét a füléig meg mindenféle lehetetlen grimaszokat vágva énekel. Hmmm. A legközelebbi nagy újdonság sajnos csak a karácsonyi ajándékuk lesz. És nem koncertdvd, mert arra ugye nem volt pénz, hanem valószínű banter-ök tömkelegét fogják összevágni. Szombaton pedig már 28 évesen vágnak neki az őszi turnénak. Soha nem állnak meg. (:
Holnap este Weeds évadzáró ezért most meghajlok a sorozat készítői előtt ezzel a posttal. Nagyon jó évad volt, kisebb-nagyobb hibákkal, coyotekkal, párnás gyilkolászással, sajtfüvezéssel, anyucira izgulással, terhesanyás alagútazással és egyéb nyalánkságokkal. A legjobban Andy és Doug hülyeségei fognak hiányozni. 10 hónap szünet omg...
A főcímet megint érdekesen oldották meg. Volt a 2. és a 3. évad amikor mindig más feldolgozásban ment le a főcím, most meg mindig másképp jött ki a Weeds felirat. A gyógyszeres megoldás nagyon bejött. A legjobban mégis a tikki-takkit hiányoltam, szóval részemről még mindig marad a Reynoldsos első évados főcím:
És a legjobb cover verzió (hát persze hogy Regina Spektor, pedig többek között volt ott azért Elvis Costello, Linkin Park, The Shins és DCFC is):
Új évad, újraindult sorozat. Most sok sorozatnál látni ezt a tiszta lappal indulást. Szinte csak a címe és a témája marad meg, a helyszín változik, a karaktereket lecserélik, stb. Vajon jövőre is ilyen drasztikus változást kell várni? Mert ahogy a dolgok állnak Nancy elég nagy sz*rban van. Holnap kiderül. See ya next year Botwin family.
A los angelesi banda legutóbbi One Too Many Hearts című EPjéről, mely pont valentin napján jelent meg. Mostanság olyan filmekben voltak dalaik, mint a Forgetting Sarah Marshall és a Sex and the City Movie. Szóval kezdenek ismertebbek lenni, na persze nem itthon. A "bee", azaz Greg Kurstin már olyan nevekkel dolgozott, mint Lily Allen, Beck, Sia, Nelly Furtado vagy a RHCP. Ez a relatíve újkeletű banda pedig hibátlanul ötvözi a jazzt a popos elektronikával, és ezt a számot nem tudom elégszer meghallgatni.
Elkezdődött a zegyetem és le is ment az első hét. Most már van netem is. Egy hónapig legalábbis. Lássuk mi történt mostanság.
4-én megvolt a Tegan és Augusten által adott performansz New Yorkban. Kedvenc könyvem írója + Tegan... Ha valamiért beemoznék és eret vágnék az azért volna mert ezen nem voltam ott. Előzetes interjú. Tegant kérdezgeti a SPIN book club (mindenkinek ajánlom erre a feliratkozást) kurátora. Megtudhatjuk hogy Tegan is írt könyveket és lehet hogy ki fognak adni egy T+S könyvet. juhú. +egy Sara poént is kapunk amin lefordulhatunk a székről. Itt pedig láthatjuk az előadást. Persze Tegan ezt a számot sztem életében 6x játszotta. 2x mikor megírta és felvette, és 4x az előadás előtt rehearse-ölte egy kicsit.
Posts
